Szombat: Elmentem Miskolcra, ott irány a buszmegálló, fél órát vártam, miközben olyan lények mentek el mellettem, akik már elvesztették emberi arcukat. Mindezt azért, hogy rossz helyen szálljak le. Miskolc a számomra legellenségesebb város, ahol valaha jártam. És ezt nem Szpari -szurkolói múltam mondatja velem. Végül is megtaláltam a jó Shell-kutat, találkozás a régi, kedves ismerősökkel. Útközben megálltunk Bártfán. Olyan az a város, mint egy megelevenedett Szindbád-novella. Megérkezés a szállásra, eléggé stresszes egyezkedések, szobakiosztás. Este Magyar Korona.
Vasárnap: Síbérletek megvétele, kölcsönzés. Este 3 lengyellel beszélgettem egy kis kocsmában. Volt ott egy yorkie is, akit Tygrysnek hívtak.
Hétfő: Remek szalonnát, tepertőt és disznósajtot ettem Palibácsi jóvoltából. Egy kis kóstoló otthonról.
Kedd: Zakopane. Kis kompániánk legjófejebb társaságához csapódtam, úgyhogy elég kellemes volt. Szemberöhögtem egy koboldarcú pincérlányt (mea culpa!) és megtanultam, hogyan lehet nem létező mopsszal csajozni. Mondjuk azt vicces volt látni, hogyan hüledezik az idősebb generáció azon, hogy mi lett Zakopanéból. Ők még arra emlékeztek, hogy a górálok árulják az oscypeket a kosarakból. Most meg mindenhol bóvli, fények, zajok, élő szobrok, KFC.
Szerda: Krakkó. Már maga az odaút is tetszett, reggel át a havas Beszkideken, megvolt a maga bája. Ahogy közeledtünk a város felé, már alig bírtam a seggemen ülni, olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki várja a karácsonyi ajándékot. A Plac Inwalidówon le is szálltam, osiemkával el a Bagateláig. Akartam enni egyet a Sphinxben, de a Főtéren lévő már bezárt, ezért a bar mlecznyben ettem egy barszczot meg pierogit. Kávé a Prowincjában. Érdekes volt, hogy nem lehetett rágyújtani (november 10. óta nem lehet zárt, nyilvános helyen), meg nem épp egy hetilapot olvasgattam, de a kávé jó volt, és legalább füst se volt. Igazából nem fogom bánni, ha Magyarországon is bevezetik a dohányzási tilalmat. Legalább én is kevesebbet fogok rágyújtani, és a dohányzásnak is lesz egy apró szertartás-jellege. Viszont a wc szörnyű volt. 2008. októbere óta, bármikor Krakkóban járok, a Prowincjában szarok egyet, és eddig nagyon meg is voltam elégedve a mellékhelyiséggel, de most olyan volt, mintha egy bombatámadás érte volna. Utána elugrottam az Alchemiába egy sörre. Ott még rá lehet gyújtani, mert a termeket el lehet zárni egymástól. Az Alchemia is megváltozott egy picit. Egyre világosabb és tisztább helynek tűnik, kezd kiveszni belőle a misztikum. Ezek után elmentem a krakkói Down-egyesülethez, hogy megbeszéljük a budapesti Down-nap részleteit. Mivel az egyesület irodája pont két ajtónyira van a Dymtől, oda is betértem egy sörre. Fura az, hogy egy helyet Füstnek hívnak, és nem lehet rágyújtani. :) Utána Empik, egy kóla a volt Od Novaban (pisilnem kellett, ezért mentem le). Villámlátogatás a volt sulimban, Wawelben (a Kaczyński-sírokat nem tudtam megnézni) és a Collegium Maiusban(épp remont van). Elugrottam a Żaczekhoz, mert ott van a nemzetközi buszparkoló, és meg kellett valamit kérdeznem Palibácsinak. Onnan egy 103-sal elmentem a Lewiathanhoz, ahol bevásároltam. Olyan hideg volt, hogy a Padon épp nem ült senki. Még egy kávé a Cicibárban (Ryba Babel). Egy 20-as villamossal kimentem az állomásra, és irány Krynica. A Beszkidek éjszaka, hóesésben is szépek.
Csütörtök: Voltam a krynicai kultúrházban Stasiuk-találkozón (a találkozó teljes anyaga, többször látszom is: http://www.tvkrynica.pl/index.php?film=278&pokaz=). Rengeteget nevettem, utána potom áron megvacsoráztam.
Péntek: Hazajöttem. Fránya Miskolc. :) Majdnem annyira visszataszító az a város számomra, mint Philip Rivers.
1 megjegyzés:
Isten hozott itthon! :)
Megjegyzés küldése