Mese LXXII.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ikarus 415-ös busz. A keresztségben a Béla nevet kapta, de mindenki csak Bélusnak hívta, az idegenszívű Volvo-Alfa Localok pedig lesajnálóan csak Béluskámnak nevezték.

            Az egyik este épp az egyik végállomáson várakozott, amikor felszállt rá egy szomorú ápolónő. Az ápolónő a közeli gyermekkórházban dolgozott, és szomorúságának az volt az oka, hogy az egyik kis páciense épp aznap halt meg.

            A következő megállóban felszállt Cziffra György. Mikor megpillantotta a szomorú ápolónőt, egyből leült a zongorához (hisz minden rendes Ikarus 415-ben van egy zongora), és elkezdett játszani, hogy a zene segítségével jobb kedvre derítse a lányt.

            A következő megállóban felszállt József Attila. Egyből megtetszett neki a lány, és elkezdte neki monoton hangon a saját verseit szavalni[1]. Bár a lánynak nagyon tetszettek a versek, de csak még rosszabb kedve lett tőle.

            A következő megállóban felszállt egy násznagy. Ő a maga tréfás adomáival, rigmusaival és pajzán játékaival próbálta felvidítani a lányt, de egyrészt a násznagy-humor nem épp a nevettetés csúcsa, másrészt egy násznagy esküvő nélkül olyan szánalmas látvány, mint egy szoba könyvespolc nélkül.

            A következő megállóban felszállt egy aranytyúk hat csibével.

            A következő megállóban felszállt maga Frangepán Ferenc Kristóf, egy Vasas-mezben. Ő nem akarta megvigasztalni a lányt, hisz ő maga is vigasztalan volt, mert kikapott a Vasas.

            A következő megállóban felszállt Gavreel. Mivel kicsit elege volt a melóból, igyekezett észrevétlen maradni, és meghúzta magát az egyik ülésen.

            A következő megállóban felszállt Lehel és Róbert Károly, akik hevesen vitatkoztak a Saul fiáról, amit egyikőjük sem látott. Amikor a vita már kezdett tettlegességgé fajulni, és Lehel már nyúlt a kürtjéért, Róbert Károly pedig felkapott egy hűtőszekrényt (hisz minden rendes Ikarus 415-ben van egy hűtőszekrény), Gavreel kelletlenül felállt a helyéről, és lecsendesítette őket.

            A következő megállóban felszállt egy csapat hun, akik egyből elkezdtek kurjongatni, lóról hátrafelé nyilazni és prédálni. Mit volt mit tenni, Gavreel újra felállt, és lecsendesítette őket. – Mindig csak ez a kibaszott meló! – gondolta magában, mikor visszaült.

            A következő megállóban olyan minősíthetelenül rossz volt az aszfalt, hogy Bélus inkább szárnyakat növesztett, és felszállt. Mégis is csak egy Ikarusról volt szó.

            A következő megállóban felszállt Dózsa György. Egy régi munkahelyi baleset miatt nehezére esett az ülés, ezért amikor József Attila át akarta neki adni a helyét, nem fogadta el. Különben is, csak két megállót megy.

            A következő megállóban felszállt a Hősök zenekar, akik szerencsére nem hozták magukkal szülővárosukból Tinódit. Egyből elkezdtek rapelni, és Cziffra György pedig kísérte őket zongorán. A szomorú kis ápolónő az átélt élmények hatására kezdte elfelejteni bánatát, sőt, táncra is perdült. Többen követték a példáját.

            A következő megállóban felszállt Bajza József, aki a vidám hangulatba csöppenve egyből el is kezdett betétdalokat fütyörészni a Csókos asszonyból.

            A következő megállóban felszállt Kodály Zoltán, aki kicsit ambivalensen fogadta az elébe táruló képet. Egyrészt örült a muzikalitás ekkora térnyerésének, másrészt vakarta a fejét, hogy amikor kidolgozta módszerét, nem pontosan erre gondolt.

            A következő megállóban felszállt Vörösmarty Mihály. Hogy ő is hozzájáruljon a bulihangulathoz, odament Cziffra Györgyhöz, és azt mondta neki: -Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Ez a politikailag inkorrekt kifejezés nem tetszett Frangepán Ferenc Kristófnak, ezért kiütötte a költőt[2]. Gavreel ekkor már hagyta a francba az egészet.

            A következő megállóban felszállt egy matematikus. Épp a telekről jött, és a karók nyolcszögesítésének problematikájával volt elfoglalva, annyira, hogy a körülötte lévő vidámságot sem vette észre, sem azt, hogy József Attila odament hozzá, és azt mondta neki: - Karóval jöttél, nem virággal!

            A következő megállóban felszállt Lohengrin, aki hamarosan hattyúvá változott, mert annyit énekeltek neki.

            A következő megállóban felszállt Bajcsy-Zsilinszky Endre. Mióta a kutya sem tudta, ki ő, erősen ivásnak adta a fejét, ezért csakhamar el is kezdte laposüvegéből – amibe bele volt gravírozva az Állami Húsipari Vállalat jelmondata: Minden sertés nálunk akar kolbász lenni! – a tarpai szilvát.

            A következő megállóban felszállt Deák Ferenc. Mivel már öreg volt a mulatsághoz, ezért leült egy sarokba, szivarra gyújtott, rendelt egy spriccert (hisz minden rendes Ikarus 415-ben van egy bárpult), és nézte a táncoló, zenélő, rapelő utastársait. Magában azt gondolta, hogy milyen szép is az, amikor az ifjúság mulat. Mikor később megismerte a beerbike és az angol legénybúcsú kifejezések jelentését, a Haza Bölcse árnyalt ezen a véleményén.

            A következő megállóban felszállt József nádor és Hild József. A főherceg épp egy új football akadémia építését beszélte meg az építésszel. A Legmagyarabb Habsburg is csak Habsburg, és a spanyol etikettbe nem fér bele a féktelen mulatozás, ezért a bulinak hirtelen vége szakadt.

            A következő megállóban felszállt Széchenyi István. Mikor József nádor megpillantotta a Legnagyobb Magyart, kegyesen szóba elegyedett vele, és az új football akadémia építéséről kérdezte. Széchenyi minden tiszteletével együtt megjegyezte, hogy nem futball akadémiát kéne alapítani, hanem tudományost[3]. József nádor jónak találta az ötletet[4].

            A következő megállóban leszállt Széchenyi István, Deák Ferenc, Hild József, József nádor. Clark Ádám már a megállóban várta őket, és együtt elmentek egy csendes kis vendéglőbe, egy jó csirkepörököltre, utána pedig tarokkoztak.

            A következő megállóban leszállt József Attila, Lehel, Károly Róbert, Bajza József. Letámogatták a sérült Vörösmarty Mihályt is. Ezek után közösen megnézték a Saul fiát a Tabánban, majd egy Krisztina nevű hölgy szalonjában heves vitába keveredtek a filmmel kapcsolatban. Vörösmartyt megint kiütötték.

            A következő megállóban egy ág kiütötte Bélus egyik ablakát, ezért hosszabb megállóra kényszerültek. Ez annyira feldühítette a részeg Bajcsy-Zsilinszkyt, hogy egyből szabadcsapatot szervezett a BKK ellen. Csatlakozott hozzá Frangepán Ferenc Kristóf és a csapat hun. A műszaki hibát csakhamar elhárították, és indultak tovább.

            A következő megállóban leszállt az aranytyúk a hat csibével, de előtte még ellopták a matematikus interdiszciplináris könyvét a Goldbach-sertésekről és az ápolónő fehér klumpáit. Természetesen mindketten a tolvajok után eredtek, akik egy idő után el is dobták a szajrét. Miután sikerült visszaszerezniük a tárgyaikat, szóba elegyedtek, és kiderült, hogy mindketten nagy rajongói Győri édesnek. Be is tértek egy boltba, vettek egy csomaggal, amit közösen ropogtattak el. Később összemelegedtek, összejöttek, összeköltöztek, összeházasodtak és ma is boldogan élnek, ha el nem váltak. Vagy együtt vannak és csendes kétségbeesésben tengetik életüket.

            A következő megállóban egy részeg katona énekelte: - Átmentem a Királyhágón, elveszett a huszárcsákóm. A dal szövegének értelmetlensége és dallamának túlzott egyszerűsége annyira feldühítette Cziffra Györgyöt, Kodályt és a Hősök zenekart, hogy egyből leszálltak, hogy felháborodásuknak adjanak hangot. A násznagy is leszállt, hogy megvédje a katonát, de hozzávágták a hattyúvá változott Lohengrint.

            A következő megállóban felszállt egy öregasszony, banyatankkal, mert egy busz banyatankos öregesszony nélkül még a mesében sincsen. Egyből letelepedett Gavreel mellé:

- Jaj, kedveském, nem talákoztunk mi valahol, olyan ismerős nekem. Tavaly, a Szentkútnál?[5]

- Meglehet, előfordulok ilyen helyeken. Munkaköri kötelesség. Gavreel vagyok.

- Miss Marble. – felelte az öregasszony.

            A következő megállóban felszállt Göre Gábor és Durbints sógor. Leültek hátra, pattintottak egy PET-palackos bort, és csendben kortyolgatták.

            A következő megállóban felszállt Nagy Jenő, akinek a nagyságáról a nevén kívül semmi sem tanúskodott.

            A következő megállóban felszállt egy máig harcoló német alakulat. Még Buda visszafoglalásakor maradtak itt.

            A következő megállóban felszállt Kiss János altábornagy. Mivel a német katonákkal szemben ellenérzései voltak, Nagy Jenővel szemben pedig kisebbrendűségi komplexusa, ezért csak hangosan magában beszélve morgott. Később Göre Gábor és Durbints sógor megkínálta a borból. Ettől kissé megenyhült.

            A végállomáson mindenki leszállt. Gavreelt már várta Apor Vilmos.

- Milyen útja volt, kolléga? – kérdezte a püspök.

- Mesés. – válaszolta az angyal.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

           

           

           

           

           

           

           

           

           

           

---

[1] József Attila tényle így udvarolt, ellentétben Adyval, aki odaadta a válaszottjának a saját verseskötetét, hogy olvasson fel belőle.

[2] A 60-es években egy bolgár követségi munkatárs lecigányozta Farkas Jánost, a Vasas labdarúgóját, mire a csapattársa, Mészöly Kálmán kiütötte a fickót. Mikor Farkas János megkérdezte, hogy miért tette, Mészöly azt felelte: -Mert cigánynak nevezett! – De hát, az vagyok. – felelte Farkas.

[3] Ezt a poént a Page not found blogról loptam.

[4] József nádor tényleg nagy összeggel támogatta az MTA megalapítását.

[5] Nagyanyám áldozni akart, de ahhoz gyónni is kell. Megkérdezte a pap, hogy mikor gyónt utoljára? – Amikor a Szentkútnál voltam. – felelte nagyanyám. Ebből nem derült ki, hogy annak már legalább 40 éve. Aztán a pap megkérdezte, hogy mi a bűne, és még nagyanyámnak állt feljebb, hogy mi’ bűne lehet neki!

Könyvek 2017. augusztus - szeptember

Detlev Claussen: Guttmann Béla (4+)

Egy német szociológus könyve Guttmann Béláról, a legsikeresebb magyar edzőről. Magából a könyvből is kiderül, hogy egy szociológus írta, mert például remekül bemutatja a kiegyezés korának asszimilálódott zsidóságának életét. Egy nagyon intelligens könyv, bár a Guttmann-átokról nem esik benne szó.

 

Ablonczy Balázs: Keletre, magyar! (4+)

Ablonczy Balázs könyve a turanizmusról. Nagyon érdekes könyv egy mára már eléggé elfelejtett témáról, aminek azért a mai napig megvannak a nyomai a magyar közéletben. Az pedig különösen szórakoztatóvá teszi a könyvet, amikor Ablonczy bemutatja, hogy milyen vadabbnál-vadabb rokonsági teoriákat dolgoztak ki különféle szellemi inaszakadtak, néha 12.000 oldalas kéziratokat írva.

 

Márai Sándor: Lomha kaland (4)

Márai 1928-1937 között írott elbeszélései. Ebben már jóval jobb elbeszélések találhatóak, mint az előző kötetben, és itt már érezhető, hogy Márai ennek az időszaknak a végére már megtalálta saját stílusát, írói hangját.

 

Pető Péter: Leshatár (4+)

Pető Péter könyve a másod- harmadosztályú bírók életéről. Mindig is érdekelt, hogy mi visz rá valakit, hogy bíró legyen, és ebből a könyvből erre a kérdésre valamennyire választ is kaptam. Amiről azonban ez a könyv igazából szól, az a leszakadó keleti régiókban lakók kilátástalan és reménytelen élete, amelyből nem lehet kitörni, ám amiben azért vannak szép pillanatok is, mert a könyv állítása szerint, nincsen öröm nélküli élet. Ami kissé zavart, az a hasonlatok túlságosan is kollokviális jellege.

 

Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket (4+)

Egy újabb Abercrombie. Szex, erőszak, vulgarizmusok, árulás, összetett jellemek, izgalmas történet, a háború abszurditása, nagyon fekete humor! Imádtam!

 

Roberto Bolano: 2666 (5+)

Roberto Bolanot még nem olvastam, róla viszont már igen a Szalamiszi katonákban, ideje volt már pótolni ezt a mulasztásomat. Azt nem tudom, hogy ez a könyv pontosan miről is szól (mondjuk ezt a Száz év magány vagy A Mester és Margarita esetében sem tudom), de abban biztos vagyok, hogy a 21. századi latin-amerikai irodalom egyik legfontosabb műve. Öt könyvből áll a mű, amelyeket egy képzeletbeli mexikói város, Santa Teresa köt össze. Szó esik benne szerelemről, őrületről, erőszakról, irodalomról, bokszról, rasszizmusról, szegénységről, a második világháborúról és még sok minden másról. Ebből is látszik, hogy elég szerteágazó mű, amit érdemes többször is elolvasni. Azért az (újra)olvasást talán kissé nehezítheti, hogy maga a könyv 828 oldalas, és az első 220 oldal nem igazán izgalmas.

 

Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó (4+)

Még egy Abercrombie. Mivel ez egy ún. young adult könyv, ezért ebben nincsen sem pornográfia, sem vulgarizmus, de a történet így is elég sötét, és tele van árulással. Külön erénye, hogy a főhőst nem a jó és a rossz választása elé állítja, hanem mindig azt kell választania, ami a kevésbé rossz, ezzel is reálisabbá téve a történetet.

 

Márton László: Hamis tanú (2)

Ennek a regénynek a témáját a tiszaeszlári vérvád adta. Bazira nem tetszett nekem ez a könyv, csak azért adok rá kettest, mert Márton László tud írni, és ezt könyvet is rendesen megírta, maga a mű olvasmányos. Ami nem tetszett benne, az az egyoldalúsága és a túl sok intertextualitás, amit használ.

 

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére (4+)

Esterházy Péter könyve a fociról. Szívemnek kedves kis könyvecske, amit mindig örömmel és élvezettel olvasok, és amelyben van pár olyan mondat is, amely gyakorta idézhető.

 

Patrick Barclay: Mourinho (4)

2010. óta szeretem Mourinhot, mikor az Interrel megnyerte a BL-t. Tudom, hogy a nemzetközi labdarúgás ördögi figurája, és sok olyan húzása van, ami megkérdőjelezhető, de nem tudom nem szeretni. Mindig is érdekelt az élete, és Patrick Barclay életrajza egész jól be is mutatja. Nem akarja elkenni Mourinho hibáit, de ír a sikereiről is, arról, hogy mennyire szereti a családját, az emberi gesztusairól, és hogy mennyire is szerették őt a játékosai mindenhol.

 

Nemzetiség

Magyar: 5

Angol: 3

Chilei: 1

Német: 1

 

Kiadó

Kalligram: 2

Akadémia Kiadó/Kanári: 1

Athenaeum: 1

GABO: 1

Helikon: 1

Jaffa: 1

Jelenkor: 1

Könyvmolyképző: 1

Magvető: 1

 

Műfaj

Regény: 6

Életrajz: 2

Elbeszélések: 1

Történelmi monográfia: 1

 

Könyvek "forrása"

Saját: 5

Könyvtár: 4

Kölcsön: 1

Könyvek 2017 július

Neil Gayman – Michael Reaves – Mallory Reaves: Ezüst Álom (4+)

A Köztesvilág-trilógia második része. Joey Harker folyamatosan mentegeti megfele az Altiverzumot, szerelemes lesz egy Acacia nevű lányba, és a könyv végére kicsit galyra mennek a dolgok, amit majd a harmadik részben kell helyre hozni. A kamasz fantasyk Birodalom visszavágja.

 

Csoóri Sándor: Nappali hold (5)

Ezt a könyvet már régen el akartam olvasni, mert Esterházy Péter a Nappali holdban megjelent egyik írás miatt nem publikált többet a Hitelben. Elolvasva az írást, nagyon eltúlzottnak éreztem ezt a gesztust. Maga a könyv nagyon tetszett, Csoórinak remek gondolatai voltak, amik közül sokat meg kellett volna fogadni. A könyv szól a kommunizmus Magyarországáról, a rendszerváltás Magyarországáról, a határontúli magyarságról, műveszetről, irodalomról, gyermekkorról. Egyre jobban azt gondolom, hogy a népi-urbánus vitában mind a két oldalon nagyon értelmes emberek voltak, akik kölcsönösen meghülyítették egymást.

 

Márai Sándor: Lucretia fia (3)

Márai nagyon korai novelláinak gyűjteménye. Igazából csak azért olvastam el, mert ez az első kötete egy háromkötetes novellagyűjteménynek, és kiváncsi voltam, honnan indult Márai. Ez a kötet a 16 és 27 éves kora között írt novelláit tartalmazza. Természetesen a legtöbb mű elég gyenge, és Márai írásművészetének csak a csírái fedezhetőek fel benne, de legalább a másik két részt is elolvasva jól megfigyelhető lesz a fejlődés íve.

 

Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták (4+)

Csunderlik Péter az egyik kedvenc fiatal történészem, és kiváncsi voltam az első önálló kötetére, hogy hogyan is ír meg egy monográfiát? A könyv viszonylag objektív, nagyon összeszedett, nagyon szeretetteljes és olvasmányos módon beszéli el a Galilei Kör történetét. És hogy miért csak 4+? Mert a könyv olvasása közben rájöttem, hogy tulajdonképpen engem egyáltalán nem érdekel a Galilei Kör története! :D

 

Aszlányi Károly: Haybodyt nem lehet agyonütni (4+)

Aszlányi Károly könnyed és nagyon vicces detektívregénye. Mint minden Aszlányi, ez is tele van humorral, de minden könnyedsége ellenére sok mindent elmond az emberi jellemekről.

 

Gabriel Garcia Márquez: Száz év magány (5)

Világirodalmi klasszikus, amit legalább harmadszor olvastam el. Mint minden zseniális könyv, ezt sem tudom, miről szól pontosan. Az biztos, hogy benne vannak a Buendiák, a magány, Kolumbia történelme, a mágia. Gyönyörűen megírt és rabulejtő könyv, aminek sohasem leszek képes megfejteni a titkát, de az biztos, hogy párszor még megpróbálom.

 

Aszlányi Károly: A rejtélyes konflis (4+)

Aszlányi ifjúsági regénye, egy pesti srác vidéken eltöltött nyaráról, csínytevéseiről. Szokás szerint ez is vicces és szórakoztató, tökéletes olvasmány kamaszok számára, vagy ha az ember megint kamasszá akar válni egy kis időre.

 

Neil Gaiman: Coraline (4+)

Azt hittem hogy ez a regény Gaiman viccesebb könyvei közé tartozik, de kiderült, hogy a félelmetesebbek közé. Ahhoz képest, hogy a főszereplő egy kislány, és a helyszín egy családi ház és környéke, eléggé az emberi tudatalattira ható és borzongást keltő kalandokat él át a főszereplő. Gaiman megint remekül tudott szorongást és félelmet kelteni, majd a végén feloldani azokat.

 

Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik (4+)

Ulickaja regénye Surik Kornról, aki születésétől kezdve mindent megtesz a nőknek, amit szeretnének tőle. Anyjának kisfia marad, nem költözik el tőle, gondoskodik a napi teendőiről, és később egyre több nőről gondoskodik, intézi a dolgaikat, segít nekik, és persze levarrja őket, ha szeretnék. A főhősnek tényleg nincs önálló élete, egyik nőtől rohangál a másikhoz, aztán újabb nők gondjait veszi magára. Annyira szolgálatkész, hogy a könyv végére kicsit már kezdett idegesíteni. Egyébként a könyvet csak ajánlani tudom, nagyon jól meg van írva, nagyon olvasmányos, és mint minden Ulickaja, pontos képet fest az életről a Szovjetunióban.

 

Aszlányi Károly: Kalandos vakáció/ Az Északi Park felfedezése (5)

Talán ezt a könyvet olvastam el eddig életemben a legtöbbször. Szintén egy ifjúsági regény, vagyis kettő: a Kalandos vakációban öt tizennégy éves kamasz lemegy egy osztálytársuk, egy báró szüleinek birtokára nyaralni, Az Északi Park felfedezése pedig ugyanennek a társaságnak egy téli, ausztriai sítúráját meséli el. Fergetegesen jó könyv, én még mindig hangosan tudok rajta röhögni, nagyon jól kitalált kalandokba kerülnek a könyvek hősei, Aszlányi megint nagyon ráérzett a kamaszok érzéseire, gondolataira. Talán nem olyan nagy írói teljesítmény, mint a Száz év magány, de ez a könyv is el fog kísérni életem végéig.

 

Nemzetiség

Magyar: 6

Amerikai: 2

Angol: 2

Kolumbiai: 1

Orosz: 1

 

Műfaj

Regény: 7

Esszék: 1

Novellák: 1

Történelmi monográfia: 1

 

Kiadó

Agave: 2

Magvető: 2

Dovin: 1

Helikon: 1

Móra: 1

Múzsák Közművelődési: 1

Napvilág: 1

Püski: 1

 

Könyvek ”forrása”

Saját: 8

Kölcsön: 2

Könyvek 2017. június

Nádas Péter: Világló részletek I-II. (5)

Nádas Péter visszaemlékezései a gyerekkorára, a családjára, ’56-ra. Valószínűleg ez ez idei évben kiadott legfontosabb magyar nyelvű regény, nem lepődnék meg, ha kapna valamilyen díjat. Egyre jobban szeretem Nádas stílusát, szikáran gyönyörű mondatait, pátosznélküliséget, hogy mindenről a legőszintébben, a legegyszerűbben próbál írni, mégis szövegeinek olyan gyönyörű prozódiája van, ami rabul ejti az embert. Valószínűleg a hosszú és rövid mondatok váltakoztatásával éri el. Ez a könyv hitelesen mutatja be az ostrom utáni Budapestet, a Rákosi-rendszer Magyarországát, Nádas szüleinek és azok barátainak kommunizmusát, azt, hogy ez az eszme hogyan tette tönkre ezeket az embereket. Az író mesél még nagyszüleinek és dédszüleinek életének bemutatásával a XIX. és XX. századi asszimilálódott zsidóság életéről, és anyai nagyanyjának bemutatásával az ortodox zsidóságéról is. A szöveg 1956. október 23. estéjének elmesélésével ér véget. Bár nem egy rövid olvasmány a maga 1200 oldalával, és nem is sok könnyedség akad benne, szerintem letehetetlen könyv.

 

Bene János: A nyíregyházi huszárok (4+)

Még sosem olvastam az Öregtől semmit, épp itt volt az ideje. Az első jelentősebb művével kezdtem, amivel berobbant a köztudatba, olyan ez a könyv neki, mit Marqueznek a Száz év magány, vagy Austernek a New York-trilógia. Bár nem ajánlanám mindenkinek, hisz ez alapvetően egy hadtörténeti munka, de akit valamennyire érdekel ez a téma, annak szerintem tetszeni fog. Az Öreg egész jól ír, világosan fogalmaz, az eseményeket kronologikusan foglalja össze, ráadásul kis történeteket is becsempész a huszárság életéből, ezzel téve kicsit szinesebbé, érdekesebbé a történeti tények sorát. A szerző elárulta azt a kulisszatitkot, hogy azért ilyen világos és tömör ez a szövege, mert ezt még Erika írógépen írta, ahol nem lehetett nagyon javítani, ezért minden egyes mondatot rendesen végig kellett gondolnia, mielőtt legépeli. Persze a szöveg szövedéke sokszor felfeslik, és érzékelhető válik, mennyire is szereti Drága Jó Apám ezt a témát, és milyen pozitívan viszonyul a huszársághoz is.

 

Békés Márton – Böcskei Balázs: Ki! (5)

Ez a könyv csak azért nem lesz az év könyve nálam, mert viszonylag korlátozott témáról ír. Meg mert valószínűleg a Világló részletek lesz. Böcskei Balázs és Békés Márton urbanisztikai tanulmányai, amelyek a városi létnél jóval többről szólnak. Van benne médiakritika, civilizációkritika, a digitális társadalom kritikája. Maga a könyv alig száz oldalas, de minden egyes mondata aranyat ér. Ezt a könyvet tényleg ajánlom mindenkinek!

 

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök (4)

Nádas Péter említette meg ezt a könyvet a Világló részletekben, és így jött az ötlet, hogy olvassam el, ráadásul én ezt a művet még színházban is láttam, olyan 15 éve, Nyíregyházán. Dosztojevszkij egy kisvárosi csoport szervezkedésein keresztül mutatja be – nem éppen pozitívan, de nagyon pontosan – azokat a liberális, ateista, szocialista, anarchista mozgalmakat, amik tevékenysége később a forradalomhoz vezetett. Bár Dosztojevszkij nem éppen egy könnyed nyári olvasmány, ezen a könyvön sokszor egész jókat lehet derülni, néha már Gogolt juttatja az olvasó eszébe. Persze nekem néha a könyv hősei elég valószerűtlennek tűnnek. Ez vagy azért van, mert nem tudok belehelyezkedni a XIX. század Oroszországába, vagy azért, mert Dosztojevszkij hősei sokszor nem életszerűek. Viktor Jerofejev hozza fel erre azt a példát, hogy a Bűn és bűnhődésben mit csinál közösen Raszkolnyikov és Szonja Marmeladova, a prostituált? A Bibliát olvassák.

 

Mario Vargas Llosa: Öt sarok (4+)

Mario Vargas Llosa szerintem a legjobb Nobel-díjas lektűríró. Ebben a könyvben a diktatúra és a bulvársajtó összefonódását mutatja be, hogy hogyan használja a hatalom az ellenfelei lejáratására a sajtót. Mindezt nagyon olvasmányosan: van benne gyilkosság, szexbotrány, leszbikus szexjelenet, édeshármas. Tényleg egy szórakoztató politikai lektűr.

 

Nemzetiség

Magyar: 4

Perui: 1

Orosz: 1

 

Műfaj

Regény: 2

Történelmi monográfia: 1

Urbanisztikai tanulmányok: 1

Visszaemlékezés: 1

 

Kiadó

Európa: 1

Helikon: 1

Jelenkor: 1

L’Harmattan: 1

MTC Press: 1

 

Könyvek ”eredete”

Saját: 5

Könyvek, 2017. május

Nádas Péter: Az élet sója (4)
Nádas Péter kisregénye, ami folytatásokan jelent meg a Literán. Egy német kisváros történetének bemutatása, amit a sólepárlás tett naggyá. Nem egy nagy történet, de vannak benne nagyon szép, jellegzetesen nádasi mondatok.

Gabriel Garcia Marquez: Utazás Kelet-Európában (4)
A fiatal Márquez útinaplója az ötvenes években Kelet-Európában tett utazásáról. Egy balos, dél-amerikai újságíró leírja, hogyan látja a kommunista blokkot. Akkora relevációszerű meglátások nincsenek benne, egyszer el lehet olvasni.

Németh Gábor: Egy mormota nyara (4)
Már régen szerettem volna Németh Gábort olvasni. Ez a könyv az idegenségről szólt, behozta Camus: Az Idegenjét is. Nem volt ez sem rossz, de többet vártam tőle.

Orbán János Dénes: Swedenborg kávéház (4)
Orbán János regénye a párkapcsolatokról. Az életigenlő pajzán humor ebből a könyvből is árad, de olyan az egész, mintha egy elsőéves bölcsészhallgató írta volna, aki minél többet akar bulizni és baszni, és néha bejárni az egyetemre is.


Forgách András: 12 nő voltam (4)

Forgách András 12 novellája, 12 nő, 12 élethelyzetéről. Nem rossz kis könyv ez sem, sok újdonságot nem ad, átütő erejű novella egy sincs benne.

Erlend Loe: Doppler hazatér (4+)
A Doppler-trilógia befejező része. Ebben a részben is remekül bemutatja Loe a fogyasztói társadalom negatívumait, miközben a főhős valószerűtlenebbnél valószerűtlenebb szituációkba kerül. Szórakoztatóan tanulságos könyv, megfontolandó befejezéssel a végén.

Esterházy Péter: Drámák (4)
Esterházy Péter utóbbi években írt drámáinak összegyűjtése. Nem rossz darabok ezek sem, de megint rá kellett jönnöm, hogy egyre kevésbé tetszik a posztmodern, és sokszor egyoldalúak a társadalomkritikák is.

Ignacy Karpowicz: Szálkák (3)
Ez a könyv a szerelemről szól, de arról az ég világon nem mond semmi újat, ráadásul az egész regény a varsói, liberális, feminista, antiklerikális, középosztálybeli értelmiség köreiben játszódik, emiatt eléggé egysíkú és unalmas volt a számomra.

 

Nemzetiség:
Magyar: 5


Kolumbiai: 1


Lengyel: 1


Norvég: 1

 

Kiadó:
Magvető: 2

Athenaeum: 1

Jelenkor: 1

Kalligram: 1

Libri: 1

Scolar: 1

Typotex: 1

 

Műfaj:
Regény: 5

Drámák: 1

Novellák: 1

Útinapló: 1

 

Könyvek forrása:
Saját: 8

 

Könyvek 2017. március-április

Joe Abercrombie: Hidegen tálalva (5)

Nem vagyok egy nagy fantasy-rajongó, de ez a könyv lenyűgözött. Talán csak Hašek Švejkje szól ennyire egyetemesen a háborúról. Ez a könyv vicces, izgalmas, kissé pornográf és nagyon trágár. A szereplők egyáltalán nem egysíkúak, a történetben mindig vannak váratlan fordulatok, és deheroikus módon bemutatja, mennyire nincs értelme az egész háborúskodásnak, vagy ha mégis vannak megfogalmazható mozgatórugói, azokat az emberi jellem legsötétebb tulajdonságai gerjesztik.

Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba (4)

Ennek az Esterházynak az elolvasásával még tartoztam magamnak. Esterházy egy tényleg nagy író volt, még nagyobb gondolkodó, és halála tényleg veszteség az irodalom számára. DE! Ahogy végigolvastam ezt az elég hosszú könyvet, rájöttem, hogy a posztmodern felett már eljárt az idő, és erős kételyeim támadtak, hogy maga a posztmodern jó irodalom-e? Egyre erősebb a gyanúm, hogy annyit játszottak a nyelvvel, amíg nem csak átkonstruálták, de el is rontották. Mindent viszonylagossá tettek, nem volt lényeg, hogy igaz, legyen, csak hogy grammatikai bája legyen. Tényleg azt éreztem, hogy ez inkább káros irodalom volt, amely megágyazott a látványcivilizációnak.

Jaroslav Hašek: Švejk (5)

A Švejket már számtalanszor láttam filmben, hallgattam hangoskönyvben, bele-beleolvasgattam, mint a Bibliába, de csak egyszer, 13 éves koromban, olvastam el elejétől a végéig. Erről a műről azt tartjuk, hogy egy vidám könyv, amiben rengeteg vicces anekdota van, és a főhőse sem teljesen normális. Igen, ezek is benne vannak, de alapvetően a Švejk bemutatja az Osztrák-Magyar Monarchia működésképtelenségét és hétköznapi borzalmait, amit persze enyhít Švejk belenyugvó idiotizmusa, de attól még szörnyű vetületeit mutatja meg az emberi létnek és társadalomnak, és persze nem utolsósorban a háború értelmetlenségét és kegyetlenségét is remekül ábrázolja. Egy könnyed könyv nagyon súlyos témákról.

Klas Östergren: Gengszterek (4)

Ezt a könyvet 500 forintért vettem a Csillag Csemegében. Nem rossz kis könyv, van benne szerelem, bűntény, a 60-70-es évek Svédországának bemutatása. Egyszer el lehet olvasni. Lehet, ha az ember elolvassa a szerző másik könyvét, a Dzsentlmeneket, amely ennek a műnek az előzménytörténete, még jobban élvezi ezt a regényt is.

Albert Camus: Az idegen (5)

A Közöny újrafordítása. Nekem nagyon tetszett, ahogyan Camus az idegenségről, a kívülállóságról, az emberi- és társadalmi lét abszurditásáról ír. Maga a fordítás is jóval jobb és pontosabb, mint a Gyergyai Albert-féle Közöny.

Stefan Zweig: A változás mámora (4)

Megnéztem a Búcsú Európától című filmet, és gondoltam, akkor olvasok már valamit Zweigtől. Maga könyv arról szól, hogyan rabolta el az első világháború egy generáció fiatalságát, és hogyan próbálja két ember ezt mégis visszaszerezni. Zweig tényleg klasszikusan jó iró, érdemes néha kézbe venni a műveit, mégha pont ennek a művének az aktualitása és mondanivalója kicsit meg is kopott azóta.

Dorota Masłowska: Lengyel-ruszki háború a fehér-piros lobogó alatt (5)

Ezt a könyvet még az első Könyvfesztiválomon, 2003-ban vettem, és akkor el is olvastam. Akkor még Lengyelország semmilyen vetülete nem játszott szerepet az életemben, és az igazat megvallva, annyira szétesett mondatok voltak benne, hogy nem is igazán értettem, miről is szól ez az egész. Második elolvasásra azért összeállt a kép: a történet főhőse és elbeszélője, Bivaly (Silny) egy igazi mackónadrágos telepi srác. Értelmes cél vagy elfoglaltság nélkül tengeti az életét, főként csak teng-leng és speedet tol.  A könyv mellékszereplői is nagyon jól meg vannak írva, Masłowska remekül ábrázolja a sivár vagy unalmas jövő előtt álló lengyel fiatalokat, egy tengermelléki kisvárosban. Maga a könyv azért is tetszett annyira, mert ezek a fiatalok az én korosztályom, Masłowska nem egészen 2 hónappal idősebbmint én. Remekül felidézte a regény a 2000-es évek elejének világát, a mobiltelefonokkal, a letölthető csengőhangokkal, a neon színekkel. Ami még érdekes volt számomra, hogy Bivaly szélsőbalos nézeteket vall. A mai telepi srácok vagy a mai Bivaly már inkább szélsőjobbos lenne.

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve (4)

Ezt a könyvet egy barátomnak vettem meg, születésnapjára, és gondoltam, én is elolvasom. Varázslatosan szép történetek állatokról, emberekről, a dzsungelről, Indiáról. Nagyon angol könyv is, érezhető benne, hogy a fehér ember jelenti a civilizációt, amely jót hoz Indiának, az indiaiakat gyakran elmaradottnak, babonásnak ábrázolják, az állatok társadalmában is megjelennek az angol társadalmi tagozódás szabályai és az állatok erényei sokszor egybevágnak a klasszikus brit értékekkel.

Nyikolaj Gogol: Holt lelkek (5)

Egy ideje már motoszkált az agyamban, hogy el kéne már olvasni a Holt lelkeket, és milyen jól tettem, hogy végül rávettem magam! Imádtam ezt a könyvet a groteszk látásmódjával, az orosz társadalom és az orosz emberek bemutatásával. Ha A változás mámora mára meg is kopott kissé, a Holt lelkek még mindig aktuális. Vicces, szórakoztató, olvasmányos.

Gazda Albert-Halász Zoltán: Az élet értelme – Magyar jégkorongkönyv (4+)

Ebből a könyvből árad a szeretet. Két ember a legnagyobb szeretet hangján ír egy szerethető sportágról, amit egy szerethető válogatott játszik, szerethető szurkolók buzdítása közben. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a könyvet a szapporói és krakkói csodáról, a csodálatos magyar szurkolótáborról, arról, hogy miért is szép ez a sport, és persze, ami számomra a legszubjektívebb: ifj. Ocskay Gáborról, akinek a halálát máig megkönnyezem, annyira érthetelen még mindig a számomra.

 

Nemzetiségek

Magyar: 3

Angol: 2

Cseh: 1

Francia: 1

Lengyel: 1

Orosz: 1

Osztrák: 1

Svéd: 1

 

Kiadó

Európa: 4

Ciceró: 1

Cser: 1

Helikon: 1

Könyvmolyképző: 1

Magvető: 1

Scolar: 1

 

Műfaj

Regény: 9

Jégkorongkönyv: 1

 

Könyvek ”eredete”

Saját: 9

Kölcsön: 1

 

 

 

Könyvek 2017 február

Salman Rushdie: Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka (4)

Salman Rushdie regénye, amelynek fő motívuma az Ezeregy éjszaka, maga a cím is erre utal. Rushdie már lassan 30 éve sikeres regényíró, tudja, hogyan kell megírni egy könyvet, telezsúfolni utalásokkal, de nekem ez a könyv semmit nem mondott. Egyszer el lehetett olvasni, de semmi több.

Kőrösi Zoltán: Az ítéletidő (4)

Kőrösi Zoltán legutolsó regénye a világvégéről, ami a Mester utca sarkán következik be. Ez sem volt egy rossz könyv, de ez sem mozgatott meg bennem semmit. Valószínűleg sosem leszek Kőrösi-rajongó.

Neil Gaiman: Északi mitológia (4+)

Neil Gaiman skandináv mítosz-átiratai. Ezt a könyvet viszont élvezet volt olvasni, Gaiman nagyon szépen újra mesélte a skandináv mitológia történeteit. A Freya szokatlan esküvője különösen tetszett.

Juan Villoro: Gólöröm (4+)

Juan Villoro mexikói írói esszéi a labdarúgásról. Intelligencia, humor, szenvedély és szeretet árad ezekből az esszékből, érdemes volt őket elolvasni. Egy nagyon értelmes focis könyv, tűnjön ez bármilyen paradoxonnak.

Nemzetiség

Angol: 1

Indiai: 1

Magyar: 1

Mexikói: 1

Kiadó

Agave: 1

Európa: 1

Helikon: 1

Jelenkor: 1

Műfaj

Regény: 2

Esszék: 1

Mítoszok: 1

Könyvek "forrása" 

Saját: 4

Könyvek 2017. január

Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág (4+): Ezt a könyvet karácsonyra kaptam. Nem nagyon olvasok fantasyt, de ez így január elsején nagyon jól esett. Egy nagyon aranyos, szórakoztató és izgalmas könyv volt, könnyed olvasmánynak kiváló.

Dárdai Pál – Pietsch Tibor: Dárdai (4+): Dárdai Pál önéletrajza. Minden irodalmi értéket nélkülöz, de nagyon szívet melengető könyv. Sok szó esik benne a fociról, a Hertháról, a családjáról, természetesen az öccse elvesztéséről is. Keresetlen, köznapi stílusban megírt mű. Egy őszinte könyv.

Lauro Martines: Firenze és a Mediciek (4): Lauro Martines műve Lorenzo Il Magnifico Mediciről. Mivel én róla csak jókat olvastam, főként Faludygyurka bácsi tollából, mindig is a történelem egyik legnagyobb alakjának, az olasz reneszánsz minden szépségének megtestesítőjének tartottam. Ez a könyv viszont eléggé árnyalta a képet, és bemutatta, hogy mekkora zsarnok is volt ezen felül.

John Williams: Stoner (3): Ezt a könyvet nagynéném adta kölcsön, mert neki nagyon tetszett. Maga könyv egy átlagos ember átlagos életének elmesélése, minden dísz nélkül. Elég is rá ennyi szót pazarolni.

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről (4+): Ez a könyv volt a legszebb karácsonyi ajándékom, az egyik fordítója megtisztelt azzal, hogy nekem adta a tiszteletpéldányát. Neil Gaiman válogatott, nonfiction (nem tudok rá épp jobb kifejezést) írásai. Mint minden Gaiman, ezek is nagyon jók, nagyon jó mondatok vannak bennük, az embernek kedve támad azokat az írókat, zenéket, filmeket megismerni, amikről az írások szólnak.

Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell? – Hazánk szíve (4): Kőrösi Zoltántól eddig még nem olvastam semmit, ezt a kötetét pedig sikerült megvennem 500 forintért. A Csillag Csemegében. Két család történetén keresztül mutatja be Magyarország történetét a Monarchiától a 90-es évek elejéig. Nekem sokszor nehézkes volt a mű szövege, ennek ellenére nem volt egy rosszul megírt könyv, bár belőlem nem igazán váltott ki semmit.

Forgách András: Élő kötet nem marad (4+): Ezt a könyvet karácsonyra kaptam nagynénémtől, és nem fűztem hozzá nagy reményeket, de gondoltam, ha már megvan, elolvasom. Meglepően élvezetes olvasmány volt arról, hogyan is segítette az író anyja a Magyar Népköztársaság titkosszolgálatát, azzal, hogy Izraelben kémkedett nekik. Bár maga a könyv témája annyira nem érdekelt, különben is olvastam már a Javított kiadást is, ezt a könyvet megérte elolvasni, mert új nézőpontot mutatott meg a témában, és Forgách nagyon jó tollú író.

Nemzetiség:

Magyar: 4

Amerikai: 3

Angol: 2

Műfaj

Regény: 4

Esszék: 1

Önéletrajz: 1

Történelmi monográfia: 1

Kiadó:

Agave: 2

Alexandra: 1

General Press: 1

Jelenkor: 1

Kalligram: 1

Park: 1

Könyvek ”eredete”

Saját: 4

Könyvtár: 2

Kölcsön: 1