Könyvek 2017. március-április

Joe Abercrombie: Hidegen tálalva (5)

Nem vagyok egy nagy fantasy-rajongó, de ez a könyv lenyűgözött. Talán csak Hašek Švejkje szól ennyire egyetemesen a háborúról. Ez a könyv vicces, izgalmas, kissé pornográf és nagyon trágár. A szereplők egyáltalán nem egysíkúak, a történetben mindig vannak váratlan fordulatok, és deheroikus módon bemutatja, mennyire nincs értelme az egész háborúskodásnak, vagy ha mégis vannak megfogalmazható mozgatórugói, azokat az emberi jellem legsötétebb tulajdonságai gerjesztik.

Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba (4)

Ennek az Esterházynak az elolvasásával még tartoztam magamnak. Esterházy egy tényleg nagy író volt, még nagyobb gondolkodó, és halála tényleg veszteség az irodalom számára. DE! Ahogy végigolvastam ezt az elég hosszú könyvet, rájöttem, hogy a posztmodern felett már eljárt az idő, és erős kételyeim támadtak, hogy maga a posztmodern jó irodalom-e? Egyre erősebb a gyanúm, hogy annyit játszottak a nyelvvel, amíg nem csak átkonstruálták, de el is rontották. Mindent viszonylagossá tettek, nem volt lényeg, hogy igaz, legyen, csak hogy grammatikai bája legyen. Tényleg azt éreztem, hogy ez inkább káros irodalom volt, amely megágyazott a látványcivilizációnak.

Jaroslav Hašek: Švejk (5)

A Švejket már számtalanszor láttam filmben, hallgattam hangoskönyvben, bele-beleolvasgattam, mint a Bibliába, de csak egyszer, 13 éves koromban, olvastam el elejétől a végéig. Erről a műről azt tartjuk, hogy egy vidám könyv, amiben rengeteg vicces anekdota van, és a főhőse sem teljesen normális. Igen, ezek is benne vannak, de alapvetően a Švejk bemutatja az Osztrák-Magyar Monarchia működésképtelenségét és hétköznapi borzalmait, amit persze enyhít Švejk belenyugvó idiotizmusa, de attól még szörnyű vetületeit mutatja meg az emberi létnek és társadalomnak, és persze nem utolsósorban a háború értelmetlenségét és kegyetlenségét is remekül ábrázolja. Egy könnyed könyv nagyon súlyos témákról.

Klas Östergren: Gengszterek (4)

Ezt a könyvet 500 forintért vettem a Csillag Csemegében. Nem rossz kis könyv, van benne szerelem, bűntény, a 60-70-es évek Svédországának bemutatása. Egyszer el lehet olvasni. Lehet, ha az ember elolvassa a szerző másik könyvét, a Dzsentlmeneket, amely ennek a műnek az előzménytörténete, még jobban élvezi ezt a regényt is.

Albert Camus: Az idegen (5)

A Közöny újrafordítása. Nekem nagyon tetszett, ahogyan Camus az idegenségről, a kívülállóságról, az emberi- és társadalmi lét abszurditásáról ír. Maga a fordítás is jóval jobb és pontosabb, mint a Gyergyai Albert-féle Közöny.

Stefan Zweig: A változás mámora (4)

Megnéztem a Búcsú Európától című filmet, és gondoltam, akkor olvasok már valamit Zweigtől. Maga könyv arról szól, hogyan rabolta el az első világháború egy generáció fiatalságát, és hogyan próbálja két ember ezt mégis visszaszerezni. Zweig tényleg klasszikusan jó iró, érdemes néha kézbe venni a műveit, mégha pont ennek a művének az aktualitása és mondanivalója kicsit meg is kopott azóta.

Dorota Masłowska: Lengyel-ruszki háború a fehér-piros lobogó alatt (5)

Ezt a könyvet még az első Könyvfesztiválomon, 2003-ban vettem, és akkor el is olvastam. Akkor még Lengyelország semmilyen vetülete nem játszott szerepet az életemben, és az igazat megvallva, annyira szétesett mondatok voltak benne, hogy nem is igazán értettem, miről is szól ez az egész. Második elolvasásra azért összeállt a kép: a történet főhőse és elbeszélője, Bivaly (Silny) egy igazi mackónadrágos telepi srác. Értelmes cél vagy elfoglaltság nélkül tengeti az életét, főként csak teng-leng és speedet tol.  A könyv mellékszereplői is nagyon jól meg vannak írva, Masłowska remekül ábrázolja a sivár vagy unalmas jövő előtt álló lengyel fiatalokat, egy tengermelléki kisvárosban. Maga a könyv azért is tetszett annyira, mert ezek a fiatalok az én korosztályom, Masłowska nem egészen 2 hónappal idősebbmint én. Remekül felidézte a regény a 2000-es évek elejének világát, a mobiltelefonokkal, a letölthető csengőhangokkal, a neon színekkel. Ami még érdekes volt számomra, hogy Bivaly szélsőbalos nézeteket vall. A mai telepi srácok vagy a mai Bivaly már inkább szélsőjobbos lenne.

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve (4)

Ezt a könyvet egy barátomnak vettem meg, születésnapjára, és gondoltam, én is elolvasom. Varázslatosan szép történetek állatokról, emberekről, a dzsungelről, Indiáról. Nagyon angol könyv is, érezhető benne, hogy a fehér ember jelenti a civilizációt, amely jót hoz Indiának, az indiaiakat gyakran elmaradottnak, babonásnak ábrázolják, az állatok társadalmában is megjelennek az angol társadalmi tagozódás szabályai és az állatok erényei sokszor egybevágnak a klasszikus brit értékekkel.

Nyikolaj Gogol: Holt lelkek (5)

Egy ideje már motoszkált az agyamban, hogy el kéne már olvasni a Holt lelkeket, és milyen jól tettem, hogy végül rávettem magam! Imádtam ezt a könyvet a groteszk látásmódjával, az orosz társadalom és az orosz emberek bemutatásával. Ha A változás mámora mára meg is kopott kissé, a Holt lelkek még mindig aktuális. Vicces, szórakoztató, olvasmányos.

Gazda Albert-Halász Zoltán: Az élet értelme – Magyar jégkorongkönyv (4+)

Ebből a könyvből árad a szeretet. Két ember a legnagyobb szeretet hangján ír egy szerethető sportágról, amit egy szerethető válogatott játszik, szerethető szurkolók buzdítása közben. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a könyvet a szapporói és krakkói csodáról, a csodálatos magyar szurkolótáborról, arról, hogy miért is szép ez a sport, és persze, ami számomra a legszubjektívebb: ifj. Ocskay Gáborról, akinek a halálát máig megkönnyezem, annyira érthetelen még mindig a számomra.

 

Nemzetiségek

Magyar: 3

Angol: 2

Cseh: 1

Francia: 1

Lengyel: 1

Orosz: 1

Osztrák: 1

Svéd: 1

 

Kiadó

Európa: 4

Ciceró: 1

Cser: 1

Helikon: 1

Könyvmolyképző: 1

Magvető: 1

Scolar: 1

 

Műfaj

Regény: 9

Jégkorongkönyv: 1

 

Könyvek ”eredete”

Saját: 9

Kölcsön: 1