Hetvenkedek

Csak sikerült elolvasnom idén is 70 könyvet. Végül 71 lett.
B.U.É.K.! :-)

Lizzyke 3 éves :-)

A felső képen a Duplót, amivel Lizzy játszik, valószínűleg itt gyártották. :-)

1, Megkaptam Klárikuéktól karácsonyra Jiri Hájíčektől a Parasztbarokkot. Körmendy János jutott eszembe a Három nővérből: -Hogy ez hogy jutott eszedbe? :-)
2. Sikerült megszereznem a Da Capo-tol a Phaistos-t. Még a 2000-es évek elején megvolt másolt kazin, emlékszem, hogy hallgatom walk-manen, miközben sétáltatom a kutyát a havas Benczúr téren és szerelmi bánatom van. Micsoda poszt-pubertás kép! :D

Dziady II.

1, Anyámnak van most egy napközis csoportja, akiket nagyon szeret. Van benne egy lányka, akinek tetszett egy nyolcadikos fiú, de a fiúnak állítólag van barátja, akivel látták őket kézen fogva sétálni. Szegény lányka még sírt is. Anyám ezt hallva csak annyit bírt kérdezni:
- Zsófikám, megmelegedtek?
2, A harmadikosok fociztak és amikor vége lett a meccsnek, akkor elkezdtek veszekedni. Anyám:
- Amikor vége van a meccsnek, a győztes örül, a vesztes pedig emelt fővel viseli a vereséget. Láttatok már BL-döntőt? Mit csinálnak ott a vesztesek? Leülnek a fűre és sírnak! :-) {Anyámnak azóta úgy köszönnek: Csókolom, focis tanár néni!} Anyámnak azóta naprakészen tudnia kell a Chelsea és a Barcelona eredményeit, hogy el tudjon beszélgetni a gyerekekkel.

Mese LXVI.

            Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Király. Volt neki három fia: a legidősebbet trónörökösének szánta, a középsőt az ország főpapjának, a legkisebbet pedig seregei vezérének, hisz így tartotta ama ország szokásjoga. Egyik fiúnak sem volt ínyére ez a felosztás, ezért egy éjszaka, az éj leple alatt megszöktek a várból.

            Ahogy mentek-mendegéltek, három nap múlva egy városba értek. A városban nagy felfordulást találtak. A legidősebb meg is állított egy helybélit és megkérdezte:

- Hé, paraszt, mi folyik itt?

- Paraszt a jó kurva anyád! Eme város köztiszteletben álló patríciusa vagyok. Ha nagyon tudni akarod: egy sárkány készül megtámadni minket, hogy lerombolja városunkat, elrabolja kincseinket, jószágainkat és leányainkat. Seregünk fejét már meg is ölte egy tisztességtelen párviadalban, vezető nélkül seregünk pedig mit sem ér. Elvesztünk.

- Egyet se féljetek, míg engem láttok! – Ezzel előkapta tarisznyájából teljes páncélzatát, amit mindig magánál tartott és felöltötte. Odament a sereg zászlósához, kikapta a kezéből a zászlót, felült a zászlós lovára és elrivallta magát:

- Aki bátor, velem tart!

Több katona is csatlakozott hozzá, és kiviharzottak a várból. A zászlós csak nézett, mint pocok a lisztből.

            Hamarosan szembe is találták magukat a Sárkánnyal. Rövid, de egyenlőtlen küzdelem után (több páncélos lovag egy szál Sárkány ellen) megölték a fenevadat. A legidősebb fiú levágta a Sárkány egy fejét (többre nem tellett a mese költségvetéséből), amit elvitt a város polgármesterének. A polgármester egyből felajánlotta neki a város seregének parancsnokságát, amit a legidősebb fiú örömmel el is fogadott.  Hamarosan elérkezett a búcsúzás ideje is, hisz a másik két testvér tovább indult szerencsét próbálni.

- Kedves öcséim! Ne vegyétek tőlem rossz néven, hogy itt maradok, de mindig is a katonáskodás, a tábori élet érdekelt. Jobban illik a kezembe a marsallbot, mint a jogar. Ráadásul meleg is vagyok, ami nem tenne jót a primogenitúra elvének. – mondta, ezzel megölelték egymást és a két fiatalabb testvér útra kelt.

            Ahogy mentek-mendegéltek, három nap múlva egy várba értek. A vár egész népe riadalmasan szomorú volt, mert uralkodójukat is lelket rágó mélabú gyötörte, aminek senki sem tudta az okát. A legkisebb királyfi egyből követelte, hogy vezessék az uralkodó elé, ő majd megtudja a király bánatának okát és ki is kúrálja. Bár rangrejtve volt, olyan előkelőség és a parancsok osztásához szokottság sugárzott belőle, mint Almira hercegéből, ezért egyből a koronás fő elé vezették.

- Felséges királyom, bár személyemet nem fedhetem fel, azért jöttem, hogy segítsek bánatodon. – kezdte mondanivalóját a legkisebb királyfi.

- Nem tud azon senki sem segíteni. – válaszolta búsan a király.

- Talán csak nem az uralkodás gondjai, néped sorsa aggaszt? – próbálkozott a királyfi.

- Országom prosperál, nincsenek különösebb gondok. A népre meg nagyívben szarok. – felelte a király.

- Akkor tán szerelmi életeddel van a baj? Nem szeret már a királynő, vagy te epekedsz másért? – vetette fel az újabb problémacsokrot a királyfi.

- A királyné sosem szeretett, én se őt, országaink érdeke volt, hogy elvegyem őt. Különben is öreg vagyok már, hogy bárkiért is ficeregjen a cerkám.

- Akkor tán fiaiddal vagy lányaiddal van valami baj? – vetetette be az utolsó adut a legkisebb királyfi.

- Most ráhibáztál, rangrejtett idegen. Van a legidősebb fiam, neki kéne átvennie a trónt, de olyan kelekótya. Nem tudom, hogy tényleg hibbant-e, vagy csak megjátssza? Folyton Rosencrantz-zal és Guildenstern-nel barátkozik, vagy hogy a manóba hívják őket? Amúgy se tudom soha, hogy melyik melyik.  Mi lesz, ha engem valami baj ér? Tán csak nem az a rosszéletű fivérem, Claudius lesz a király? Különben is, azt hiszi, hogy nem látom, milyen pillantásokat vetnek egymásra nejemmel, Gertruddal? Na, ettől az uralkodástól és frigytől az Isten mentsen meg mindenkit!

- Nyugodj meg, királyom, minden, ami történik, Urunk rendeltetése. Legyen meg az ő akarata. Országod sohasem veszhetik el, ha nem fiad, akkor nyugodt urak fognak trónjába beülni, székelvén béke és harc között. – mondta a királyfi

- Megnyugtattál, rangrejtett idegen. Legyél eme ország egyházának, az egyedül üdvözítő protestáns egyháznak feje és személyes gyóntatóm! – felelte erre a király.

- Nem a római katolikus az egyedül üdvözítő egyház? – vetette közbe a középső királyfi.

- Talán nálatok, de itt fent északon? – vágta rá a király, majd hozzátette – Cuius regio, eius religio.

            A legkisebb királyfi is szíves örömest elfogadta a felkínált szent hivatalt. Mivel bátyja úgy döntött, folytatja az útját, így megint búcsúzásra került sor a testvérek között.

- Tudod, bátyám, sohasem vonzott a katonaság, mindig is a lélek dolgaival szerettem volna foglalkozni, és itt megtehetem. Sok szerencsét kívánok neked, remélem, megtalálod, hogy mit szeretnél csinálni. Megnyugtatásul közlöm: én heteró vagyok, mielőtt még bármiféle ministránsfiúval hírbe hoznának. – mondta a legkisebb királyfi, ezzel megölelték egymást, majd a középső királyfi útra kelt.

            Ahogy ment-mendegélt, három nap múlva egy fogadóba ért. Ott érte el egy futár.

- Felséges hercegem! Siess azonnal haza, hisz apád nagybeteg, már nem sokáig fogja viselni az élet és az uralkodás terheit! Fivéreidet már értesítettük, ők már hazaindultak, már csak te maradtál hátra.

- Hogyan találtál meg itt? – kérdezte csodálkozva a középső királyfi.

- Azért kilencnapi járóföld nem egy nagy távolság és nem sok rangrejtett királyfi mászkál errefelé- felelt meg a futár.

            A középső királyfi amilyen gyorsan csak tudott, haza is sietett, ahol már várta apja és a bátyjai. A legfontosabb kérdés persze az volt, hogy ki örökölje a trónt. A legidősebb királyfi nem akarta otthagyni a vezérséget, a legfiatalabb az egyházi pályát, ám a középső így szólt:

- Felséges atyám! Én mindig is szerettem volna király lenni, már csikókorom óta erre készültem, bújtam a fóliánsokat és a kódexeket, hogy minél többet tudjak meg jeles uralkodók tetteiről. Én szívesen lennék az utódod!

- Ki hallott már olyat, hogy a középső fiú legyen az uralkodó! Ilyen még a mesében sincs! Ám, mivel egyik fivéred sem akar uralkodó lenni, teszek veled egy próbát! Hétszáz garas adót vetettem ki arra, hogy ha bármit is kidobol a szolgabíró birodalmam bármely városában vagy falujában. Délután fogadom a küldöttséget, aki azt szeretné elérni, hogy vonjam vissza ezt az adót. Én személy szerint lefejeztetném őket, de lássuk, hogy te mire mész velük?

            A középső királyfi megkérte öccsét, hogy a maga kenetteljes módján hozza a küldöttség tudomására, hogy ha nem egyeznek meg, akkor a király a fejüket veteti. Legyen úgy, hogy a középső királyfi először felháborodottan (Nehogy már itt az legyen!) 1400 garasra akarja emelni az adót, aztán uralkodói kegyéből leszállítja 350-re. Így a kecske is jóllakik, a káposzta és a küldöttek feje is megmarad. Bár ez utóbbi kettő között csak árnyalatnyi volt a különbség.

            A küldöttség fogadása és a tanácskozás úgy zajlott le, ahogy a középső királyfi eltervezte. Az öreg király ugyan nem volt teljesen elégedett, legkisebb fiát amúgy sem tartotta sokra, de kénytelen-kelletlen, egy utolsó: - Ha nincs ló, jó a szamár is!-felkiáltással átadta a trónt. Egyébként is bazira unta már az uralkodást. A tróntól való lemondása után még harminc évig élt és idejét Füst Milán életművének tanulmányozásával töltötte.

            A középső fiúból remek uralkodó vált, trónra kerülése után nem sokkal elvett egy hercegnőt, hogy szexuális orientációja beszédtéma se legyen és nemzett a hercegnővel három fiút és hat lányt, de a lányok száma és sorsa a kutyát se érdekelte. Mikor bátyja a töménytelen húsfogyasztás és a hideg helyeken való hálás miatti köszvény és reuma miatt kiöregedett a katonaságból, adott neki egy kis grófságot, ahol nyugodalmasan eltölthette hátralévő napjait. Mikor öccsének is menekülnie kellett az északi királyságból, miután sötét üzelmekre derült fény az északi királyság udvarában, ráadásul egy szomszédos királyság is megtámadta őket, neki is adott egy kis vidéki parókiát. A három testvér boldogan élt tovább, amíg meg nem haltak.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

Dziady

1, Nagypapámat felhívták a UPC-től, hogy új csomagot ajánljanak neki. Nagypapa válasza:
- Maguk már el vannak késve, mi már régen a Jupiteren vagyunk!
A upc-s azon nyomban lerakta a telefont.
2, Most, hogy már anyám teljes munkaidős tanár, nagyszüleim kérdezték a fizetéséről, szóba került a pedagógus-béremelés és Hoffmann Rózsa, és hogy ő hogy eltűnt a politikából. Nagyanyám a számára legvalószínűbb okot mondta:
- Lehet, az már nem is él.
3, Amikor anyámék kicsik voltak, nagyanyámék vagy nem találtak karácsonyfát, vagy nem is volt rá pénzük, ezért a közeli erdőben loptak egyet. Elkapta őket a rendőr.
Rendőr: -Mi a neve?
Nagymama: - Mi köze magának ahhoz? Nem mondom meg! Egyébként is, tudja maga, milyen ünnep van? Karácsony! Hát van magának eszi? Van magának szívi? Vinném haza a gyerekeknek a fát és engem állít meg, Engem akar megbírságolni?
A rendőr tovább erősködött, hogy szabálysértés meg büntetést kell fizetni, elkobozza a fát.
Nagymama: -Ha nem akarja, hogy a szeme nélkül menjen haza, akkor most elenged! Nézze, hogy milyen töviskek vannak ezen a fán, direkt úgy állítom az arcába, hogy elvegye a jó szeme világát!
A rendőr elengedte őket a fával.

A legutóbbi lengyel utamon újra vettem egy Tygodnik Powszechny-t. Ez egy lengyel katolikus-társadalmi hetilap, amit Krakkóban adnak ki. Amikor utoljára vettem ilyet, még olyan formátuma volt, mint az Élet és Irodalomnak, de mára már 66 oldalas, színes borítós magazin lett belőle. Maga a fizikai megjelenése is tetszik, és a benne lévő cikkek is. Érdekesek, elfogulatlanok és sokoldalúak, a római katolikus egyház történéseitől, az első sikeres lengyel arcátültetésen keresztül Bill Murray legutóbbi filmjéig sok mindenről szó van benne. Külön örömömre, ebben a számban volt egy Stasiuk-tárca is. :-) Természetesen van benne Krakkóról szóló rovat is, most ebből szemezgetnék:
- Az ulica Piastowska, ahol a krakkói kolim állt, eredetileg a Krakkó északi részét védő erődrendszer egyik belső útvonala volt, amin a katonák tudtak közlekedni az erődök között.
- Krakkónak idén 9,9 millió látogatója volt (többek között én is), akik 315 milliÁRD forintot költöttek el a városban. Csoda, hogy nem fejlődik azt a város, hisz a turisták úgyis eltartják. :-) Olyan mint egy szép nő: nem kell okosnak vagy viccesnek lennie, úgyis udvarolnak neki. :-)
- Krakkóban óriásplakát-kampány kezdődött a szelektív szemétgyűjtés népszerűsítésére. A plakátokon Sherlock Holmes parancsol rá az emberekre, hogy gyűjtsék a fémet, műanyagot, üveget, papírt szelektíven. Másik nagy probléma, hogy a krakkóiak 37%-a rossz konténerbe dobja az adott szemetet (tavaly ez még csak 21% volt), ezért ingyenes infovonalat létesítettek, amit fel lehet hívni, ha bizonytalan vagy, hogy ezt a szemetet melyik konténerbe is kell dobni. :-)
Mateusz Klinowski, kábítószer-fogyasztó és ateista, krakkói lakos lett Wadowice (II. János Pál szülővárosa) polgármestere. A beiktatásra gyalog ment, ezzel is megerősítve, hogy Wigry 3 (Wigry 1-et vagy 2-t még senki sem látott) típusú összecsukható kerékpárja Krakkóban marad. Bemutatta a városháza fiatalokból álló új vezetését is, akik közül senki sem lakik Wadowicében, de mindannyian Klinowski órájára jártak a Jagellón. Klinowski az ő segítségükkel szeretné megtisztítani Wadowicét az összefonódásoktól.

Megjegyzés: 2008 áprilisában már jártam a Tygodnik Powszechny szerkesztőségében. Kerekperecevővel és Tinódival egy plakátot tettünk ki, az akkor tartott krakkói magyar napokról. :-)

W. B. Yeats: Második eljövetel

  Forgódva forgószélben sebesen,
nem hallgat a sólyom solymászra sem.
A centrum gyönge: minden szétröpül,
a világ csupa zűr, kivül, belül.

Vérszutykos ár csatangol s mindenütt
megfúl az ártatlanság ünnepe.
A jóknak nincs hite, a gonoszok
intenzitása véres szenvedély.

A kinyilatkoztatás már közel,
már közelít az új Eljövetel,
a Második! S míg elröppen a szó,
hatalmas képpel a Spiritus Mundi
szemem zaklatja: sivataghomokban
oroszlántestű emberfejű lény
les rám, a szeme gyilkos, mint a nap.
Lassún mozdítja combjait, körötte
rívó madarak árnya tántorog.

Sötétség újra. De én már tudom,
hogy húsz évszázad érzéketlen álma
szörnyet fogan s az bölcsőt követel.
Hát nem dúvad, ki időt szimatolva
születni cammog Betlehem felé?

Nagy László fordítása

(Tudom, hogy nem éppen karácsonyi vers és a helyzetet még rontja, hogy a Maffiózókban {The Sopranos} hallottam, de akkor is tetszik ez a vers. Ja, és depressziós sem vagyok vagy különösképpen rossz kedvem sincsen.:-)

Folyami rák disznózsírral

http://armorgames.com/community/thread/9771789/mbff-most-bizarre-food-flavors-2013-edition/page/1

Nehéz a hercegnők élete :-)

A héten volt huszonöt éve a román forradalom kirobbanásának. Életem egyik első emlékei közé tartozik, hogy anyámék Örökösföldön és a főiskolán taglalják az eseményeket. Olyan szavak maradtak meg bennem, mint a secusok és ha abban az időben valaki megkérdezte, hogy kit utálok a legjobban, akkor azt feleltem: Ceausescu-t. A komcsikból átvedlett szocikat azóta sem szeretem, de a 2004-2009 közötti gyurcsányi vészkorszak rámutatott arra, hogy nem is alaptalanul.

Lizzyke betakarja Tysont :-)

Én szeretem a szalonnát, de nem tudom eldönteni, hogy ez gasztronómiai, higiéniai vagy szexuális szempontból visszataszítóbb? Különben is: a szalonnához hagyma is kell!:-)

Przygotowanie do bitwy 1 óra 16 perctől: a legvalószerűtlenebb dolog, amit puskákkal láttam :-)

Jó tanács Márai Hallgatni akartam című művéből

Az ördögöt nem lehet Belzebubbal kiűzni.

Tegnap elmentem moziba, megnéztem a Házmestert. Azt hittem, hogy egy derűs kis francia vígjáték lesz. Nem az volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem volt érdemes megnézni. Utána felhívtam Rastamouse-t és Klárikut, hogy az Omen koncerten vannak-e, ahová terveztek menni. Egyikük se vette fel, gondoltam elindulok a Romkert felé, hátha addig valamelyikük addig visszahív, hogy mi a helyzet. Gondoltam, legalább sétálok egyet. Sétám során elmentem a Pacsirta utcán a régi Jazz Club előtt, ahol elkezdtem alkoholkarrieremet, sherryk-kel és hasonlóan kemény piákkal. Ha már elsétáltam a Romkertig, megvettem a jegyet a koncertre. Rastamousék nem voltak ott, de sikerült felhívnom őket, mondták, hogy jönnek. A koncert egyébként nem is volt rossz, az a klasszikus bőrkabát-metál volt, régen voltam ilyenen, kifejezetten élveztem. Közben megérkeztek Rastamousék is. Iszogattunk, beszélgettünk, hallgattuk a koncertet. A koncert után elmentünk a Blues-ba, ahol találkoztam a volt dzsungeles váltótársammal. Jó volt látni, jót is beszélgettünk. Nem lehettem nagyon részeg, mert a társalgásunk során minden gond nélkül ki tudtam mondani, hogy: musculus sternocleidomastoideus. Rastamousék olyan egy óra körül hazamentek, én pedig átnéztem a Motorosba egy utolsó sörre. Ahol ott találtam Bohót. Azt hittem, hogy csak ma jön haza. Vele is jól beszélgettem, táncikáltunk is egy kicsit. Olyan negyed hatra értem haza.
Tanulságok:
1. Mik ki nem sülhetnek egy kis sétából?
2. Öreg vagyok én már az ilyenekhez. Sihedernyi koromban csináltam ilyeneket, ráadásul a fülem is kicsit be van dugulva a koncert miatt. :-)

Bartók rádió

Bármennyi operát hallgatok rakásra
Nem teszek szert abszolút hallásra

Megkérdeztem Czarnát, hogy melyik filmet nézzem meg? Ő a Valaki forrón szeretit ajánlotta. Meg is néztem tegnap este. Aranyos kis film volt, 10-ből 6-os, egy megnézést megért. Amin mégis elgondolkoztam, az Marilyn Monroe volt. Gyönyörű arca volt és nőhöz méltó teste (értsd: nem a fitneszfasizmusra felvarrt két szilikoncsöcs) de olyan mértékű boldogtalanság és szomorúság sugárzott belőle, ami kevés emberből. Itt van egy szép nő, akit mindenki meg akar kapni, akiért szinte mindenki verseng, de amikor megkapta, rájön, hogy ezzel a nővel nem lehet családot alapítani, sőt egy rendeset beszélgetni sem. Vagy nagyon magányosnak érezte magát vagy szerelmi lázban égett, persze, hogy ez előbb-utóbb felmorzsolta. Talán a film médiumának első nagy áldozata volt, és vele kezdődött el a nőideál eltorzítása, ami a mai napig tart. Nem értem, miért akar valaki Marilyn Monroe lenni, ha boldog is lehet.

Az még rendben van, hogy drága jó apám és a rzeszówi múzeumigazgató ugyanannyira szeretik a pálinkát (nagyon), ugyanannyit bírnak inni belőle (sokat), ugyanúgy az életük a múzeum, ugyanúgy gondolkodnak mindenről, de amikor a rzeszówi igazgató előhúz két sötétkék díszmappát, amiben a hétfőn aláírandó együttműködési megállapodás magyar és lengyel változatát hozta, amire apám előkap két darab, szinte ugyanolyan sötétkék mappát, hogy ő meg ezeket vette a hétfői ünnepélyes aláírásra, az már tényleg fura. :-)

Drága jó anyámtól tanácsot kért valaki, hogy milyen kiemelkedő női történelmi személyiségről írjon?
Anyám Czinka Pannát ajánlotta neki, de róla viszonylag kevés a forrás, ezért megkérdezett minket.
Apám: Rosa Luxemburg
Én: Báthory Erzsébet