Könyvek 2016. június

Ablonczy Balázs: Trianon-legendák (4+)

Ablonczy Balázs az egyik kedvenc történészem. Ebben a könyvben a Trianont övező legendákkal számol le. Tárgyilagos, olvasmányos könyv, ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit érdekel ez a téma, és tisztábban akar látni a békediktátum ügyében.

Katona József: Bánk bán (2)

Újraolvastam a Bánk bánt is. Valami borzalom volt mind tartalmilag, mind formailag, egy idejétmúlt fertelem az egész. A volt magyar tanárom azt mondta, hogy a Bánk bánt venné ki a kötelezők közül. Teljesen megértem.

Fencsik Tamás – Ganxsta Zolee: Döglégy a világ körül (2+)

Ganxsta Zolee önéletrajza. Irodalmilag semmilyen érteket nem képvisel, arról szól, hogy Zoli milyen helyeken járt, milyen ismert emberekkel spanolt össze. Ennek ellenére bazira élveztem olvasni, egy nagyon könnyed és nagyon szórakoztató olvasmány volt számomra.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk (4)

Cserna-Szabó András esszéi a magyar és a világirodalom ismert íróiról. El lehet olvasni, nincs is vele semmi komolyabb bajom, de ez a műve tetszett a legkevésbé.

Benkő Gábor: Futballgyilkosok (4)

Benkő Gábor könyve a magyarországi fogadási csalásokról. Elméletileg fikció, de a történetek 90%-a megtörtént, és sok szereplőre rá lehet ismerni. Nagyon érzékletesen mutatja be a magyar labdarúgás posványát, azt, hogy milyen könnyű dolga is volt a fogadási maffiának beférkőzni ebbe a világba, hogy milyen pénzek forogtak ebben a világban és azt, hogy ez is ugyanolyan bűnszervezet volt, mint a többi.

John Dickie: Cosa Nostra (4)

A szicíliai maffia története a kezdetektől a 90-es évekig. A szerző egy brit történész, ez meg is látszik a könyvön, mert bár a kirívó gonosztetteknél ő sem tudja leplezni a felháborodását, nagyon szépen összeszedi az adatokat, egy tudományos igénnyel megírt monográfiát nyújt a maffiáról. Talán ettől egy kicsit száraznak is tűnik, de mindenképpen pontos és tárgyilagos képet nyújt a Cosa Nostraról.

Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941-1944 (4)

Még sosem olvastam Ungváry Krisztiánt, ideje volt már. Maga a könyv tetszett, próbált leszámolni mind a baloldali, mind a jobboldali legendárium állításaival, így még tárgyilagosnak is nevezhetném, ha nem lett volna egész idő alatt az az érzésem, hogy Ungváry Krisztián legfőbb célja a mítoszrombolás, és az, hogy megmutassa, hogy nála nincs is jobb történész a világon. Mindenesetre érdemes ezt a könyvet elolvasni.

Cserna-Szabó András: Veszett paradicsom (4+)

Cserna- Szabó novellái a nőkről. Ez a könyv viszont tényleg élvezetes. Vicces, érzéki, igazi cserna-szabói próza, az a fajta, amelyik vörös körmökkel nyúl be a sliccedbe.

Takács Tibor: Szoros emberfogás (4)

Takács Tibor könyve a futball és az állambiztonság kapcsolatáról. Szó esik benne futballistákról, akik azért lettek besúgók, hogy újra válogatott játékosok lehessenek, Szepesi György ügynökmunkájáról, elítélő nyilatkozatairól Puskásról és Kocsisról, az engedélyezett csempészetről, hogy hogyan lopódzott be a szocializmus álságos világa a fociba is.

Hajdú Tibor - Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918 (4)

Egy monográfia Magyarország első világháborús részvételéről. Bár nem történészek számára egy kicsit talán túlságosan is szakmai, hadtörténeti nyelvet használ, de kronologikus sorrendben (minden év egy külön rész) ismerteti a világháború különféle frontjain zajló hadi eseményeket és a hátországban történteket.

Jarosław Iwaszkiewicz: Máter Johanna (4+)

Jarosław Iwaszkiewicz négy elbeszélése életről, elmúlásról, elszalasztott lehetőségekről, szerelemről. Gyönyörű próza, élvezet volt az elbeszéléseket olvasni.

Kiadó szerint:

Jaffa: 2

Magvető: 2

Osiris: 2

Duna International: 1

GABO: 1

Kriterion: 1

Szépirodalmi: 1

Trubadúr: 1

Nemzetiség szerint:

Magyar: 9

Brit: 1

Lengyel: 1

Műfaj szerint:

Történelmi monográfia: 5

Dráma: 1

Elbeszélések: 1

Esszék: 1

Novellák: 1

Önéletrajz: 1

Tényfeltáró riport: 1

Könyvek 2016. május

Lev Tolsztoj: Anna Karenina (5)

Másodjára olvastam az Anna Kareninát. Vitathatatlanul egy remekmű, sokkal jobb, mint a hasonló témájú művek (Bovaryné, Az Isten háta mögött, Effi Briest). A boldogtalan (Kareninék) és a boldog családok (Levin és Kitty) leírása, az orosz társadalom bemutatása, az emberi gondolkodás és viselkedés leírása mind olyan magas fokon jelennek meg a műben, amely enciklopedikus jelleget ad a regénynek.

Ottlik Géza: Iskola a határon (5)

http://www.olvass-sokat.hu/leveltar/?q=content/ottlik-g%C3%A9za-iskola-hat%C3%A1ron

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél (5)

Harmadjára olvastam. Imádom ezt a könyvet, különösen az első fejezetét. Nagyon közel áll hozzám Esti Kornél alakja, mindannyian szeretnénk kicsit ilyen bohém írók lenni, de legalább egy kicsit mindannyiunknak meg kell komolyodnunk.  Kosztolányi pedig Ottlik után a magyar irodalom második legjobb prózaírója.

Örkény István: Tóték (4+)

Egy nagyon jó kisregény volt a zsarnokság természetrajzáról. Örkény abszurd és groteszk eszközökkel remekül bemutatta, hogyan működik az elnyomás.

Arany János balladái (5)

Arany balladái odabasznak. Sötétek, borongósak, néha viccesek, de szinte mind remekmű.

Magyar: 3

Görög: 1

Orosz: 1

Európa: 1

DEFHE: 1

Magvető: 1

Móra: 1

Szépirodalmi: 1

Regény: 3

Balladák: 1

Kisregény: 1

Nem teljes könyvek:

Oidipusz király: Tisztelem és értékelem az antik irodalmat, ám sohasem szerettem. Ez a dráma viszont tetszett. Bár drága jó anyám folyton leküldött valamiért, meg is mondtam neki, hogy ha folyton félbeszakít, sohasem tudom meg, ki a gyilkos?

A helység kalapácsa: Régi tartozást pótoltam A helység kalapácsa elolvasásával. Nagyon tetszett, remek eposz-paródia volt, az epitethon ornansok pedig zseniálisak voltak.

János vitéz: Szerettem volna fikázni a János vitézt, de amúgy egész jó kis mű, semmi kivetnivalót nem tudok benne találni, egy teljesen korrekt romantikus mű.

Petőfi versei 1844-ig: Nem voltak olyan gázak, mint gondoltam.

Sion hegy alatt: Ady valószínűleg tényleg a magyar irodalom egyik legjobb költője. Fajsúlyos versek ezek is, de nem tudtak megfogni.

Levelek Írisz koszorújára: Babits korai versei. Ami tetszett bennük, az az volt, hogy megmutatkozott bennük Babits hihetetlen műveltsége és hogy technikai szempontból milyen jó és sokszínű költő volt, bár egyik veres sem ragadott magával igazán.

Ha már foci EB

Amikor drága jó anyám 5 éves volt, nagyapám odaállt elé és így szólt:
-Fiam, ideje csapatot választanod és minden rendes ember a Ferencvárosnak drukkol. :-)

Gazdag József: Mennyország tourist

         Café Rouge. Odabent tánc, emberpára, győzelmi mámor. Le rendez-vous. Magyarok, walesiek, írek, néhány mattrészeg osztrák. Meg francia egyetemista lányok, enyhén becsípve.

Jules: És hogy hívják a Big Macet?
Vincent: A Big Mac az Big Mac, csak náluk Le Big Mac!
(Ponyvaregény)

Akkor ez volna itt az Atlanti-óceán. L’océan Atlantique. Kocsmát keresünk a part menti faluban, hogy megnézzük a horvát–török meccset. Ahogy benyitunk, harminc szempár mered ránk. Mint egy filmjelenet. Walesi szurkolók a pultnál, a biliárdasztalnál, a nyerőgépek előtt. Csupa barázdált arc. A B-közép legközepe. Ők a Cardiff City Soul Crew. Életkor: 40-45 év. Bluebirds-tetkó a vádlin, karcos hang, vizenyős tekintet, sebhely. Nem ma kezdték a szakmát. Kora délutáni huligánidill. Sztorizgatnak, lóversenyre fogadnak. Modric góljánál belekortyolnak a sörükbe.
A bordeaux-i utcákon feltűnnek az első magyar csoportok. Pénzügyőr SE, Ultras Zalaegerszeg. Kántáló hang egy kerthelyiségből: „Lesz még Bordeaux pálinkahordó!”
Bienvenue!
Egy sörényes punk tesz-vesz a Szent Kereszt-templomban (Église Sainte-Croix). Bakancs, csörgő karkötők, szegecselt bőrkabát. Ő a gondnok. Virágot tesz a vázákba, a faliújságnál matat, meggyújt egy mécsest Lourdes-i Szent Bernadett szobránál, leporolja az ülőkéket a padokon, aztán kezet és arcot mos a szenteltvíztartóban.
A templom előtt két kapucnis alak ácsorog, vízszintesen tartott gitártokkal. Gyanúsan stírölnek egy turistacsoportot. Terroristák lennének? Lövésem sincs, haha.
A belga–olasz meccset a szurkolói zónában nézem. Egyenpólós önkéntesek jönnek, hozzám szólnak, hogy ne érezzem magányosnak magam. Vous parlez anglais? Megkérdezik, kit ismerek a francia válogatottból. Próbálok úgy válaszolni, hogy ne tűnjön nagyzolásnak, de ezt mégis hogyan értették? Mindenkit ismerek, felelem. Ezen meglepődnek. És ti, kérdezem őket, kit ismertek a magyarok közül? Dzudzak, mondják, majd hosszas tanakodás után megállapodnak abban, hogy volna még valaki, aki a Schalkéban játszik. Vagy csak játszott? A neve nem jut az eszükbe.
A ház, ahol Montesquieu élt Bordeaux-ban, ma könyvesbolt. A kirakatban csupa focis könyv. Futballmese, futballregény, futball-líra. Stadionépítészet. Sportszociológia. Statisztikai kalauz. Labdajátékok a posztmodern korban. Van itt minden, foci, mozi, gender, szakálla volt kender etc. Még ellenkönyv is: A futball mint érzelmi pestis. Le football, une peste émotionelle. Odabent Örkény, franciául. Meg Karinthy. Meg Kosztolányi Dezső. Des Jeux. A könyvesbolt háromszor akkora, mint a komáromi egyetemi könyvtár. A polcokon ott a teljes világegyetem. Szégyellem, hogy mennyi mindent nem olvastam, s már nem is fogok. A parányi porszem, aki vagyok. „Babszem mákszem kisgyerek.” Most látom csak, kik vagyunk mi ott, K-Európában. Pontosabban: kik nem vagyunk.
„Akkor kellett volna leugrani az Eiffel-toronyról, amikor még voltunk valakik.” Már nem tudom, melyik Kosztolányi-novellában van ez a mondat. Biztosan Esti mondja.
A meccsen aztán kiakad a katarzismérő mutatója, és úgy is marad. Autriche–Hongrie 0:2. Meccs? Nevezzük napkitörésnek. Azelőtt (új időszámítás!) néha elgondolkoztam azon, mi célja lehetett Istennek a futballal. Most már tudom. Bordeaux-ig kellett utaznom, hogy életemben először – szégyen vagy sem – elsírjam magam az örömtől egy focimeccsen. 39 éves fejjel. S nem én voltam az egyetlen, akit rázott a boldog zokogás. Leírnám, ha tudnám, de vannak élmények, amelyekre nincsenek szavak. Mennyország tourist.
Egész életemben erről álmodtam, mondja a meccs után Gera.
A franciáknak van egy találó kifejezésük az orgazmus pillanataira: la petite mort. Kis halál. Amikor megszűnnek a téridő koordináták.
Éjjel kettőkor: Le Café Rouge. Odabent tánc, emberpára, győzelmi mámor. Le rendez-vous. Magyarok, walesiek, írek, néhány mattrészeg osztrák. Meg francia egyetemista lányok, enyhén becsípve. Együtt éneklik a refrént: „I love you baby, and if it’s quite all right, I need you baby, to warm my lonely night.” Felirat a mosdó ajtaján: kérjük, a vécépapírt a vécébe, a kotonokat pedig a szemétkosárba dobják. Szilvüplé.
Másnap mosolygós kábulat, enyhe fejfájással. Délután, a böjt jegyében, befejezem Esterházy Hasnyálmirigynaplóját. Boldog, szomorú dal. Benne a mondat: „Lám, milyen irdatlan sok jó van ebben a kibaszott, szar világban.”

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 18.

Könyvek 2016. április

Weöres Sándor: Psyché (4)

Weöres Sándor egy 18. századi női író bőrébe bújik. A kötet első része, ahol az írónő versei, feljegyzései vannak, nagyon élvezetes, de a második részben a költőnő szerelmének verseinek klasszicista jellege számomra rontott az összképen. Maga a kötet játékos, néhol pajzán, egy briliáns írói játék.

Kertész Imre: Sorstalanság (5)

Ezt a regényt még 2002-ben olvastam először. Akkor annyira nem tetszett, de most nagyon beütött. Tényleg egy remekmű, ahogy egy kamasz fiú szemén keresztül bemutatja a holocaustot. Bár maga a téma nagyon lesújtó, de nagyon élveztem ezt a könyvet olvasni, és biztos, hogy a jövőben Kertész más műveit is el fogom olvasni.

Jonathan Swift: Gulliver utazásai (3)

Ezt a könyvet körülbelül 20 éve olvastam utoljára. Mostani olvasásra nem igazán tetszett, de lehet, hogy ebbe belejátszott az is, hogy Szentkuthy Miklós fordításában olvastam, és az ő írásművészetét nem igazán szeretem. Voltak benne jó részek, de nekem túlságosan 17. századi, túlságosan racionalista és túlságosan angol volt. Szórakoztatónak és viccesnek sem találtam.

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (4)

Ezt a barokk eposzt még sosem olvastam, ideje volt már bepótolni. Egy egész helyre kis mű volt, jó kis csatajelenetekkel, méltán kanonizálódott.

Móricz Zsigmond: Rokonok (4)

Móricz regénye arról, hogyan is működtek a dolgok Magyarországon, a két világháború között, mennyire fontosabbak voltak a rokoni, társadalmi kapcsolatok, mint a rátermettség. Máig fájóan aktuális.

Nemzetek szerint:

Magyar: 4

Angol: 1

Kiadó szerint:

Magvető: 2

IKON: 1

Kriterion: 1

Szépirodalmi: 1

Műfaj szerint:

Regény: 3

Eposz: 1

Psyché: 1

Könyvek 2016. március

Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét (5)

Andrus Kivirąhk az egyik kedvenc íróm, és a Ördöngös idők az egyik legjobb és legfontosabb könyv, amit eddig olvastam.

Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét egy nagyon okosan megírt fantasy, a múlt és a jövő harcáról, hogy mennyire őrizze meg valaki ősei kultúráját, életstílusát, hiedelmeit vagy mennyire alkalmazkodjon a megváltozott világhoz? Emellett természetesen bővelkedik humoros és valószerűtlen helyzetekben és mélységesen tiszteletlen minden iránt.

Marcel Proust: Bimbózó lányok árnyékában (Az eltűnt idő nyomában II.) (4+)

A második részben megismerhetjük az elbeszélő kamaszkorát, egy képzeletbeli üdülőhelyen, Balbecben eltöltött nyarát és első szerelmeit. Ugyanolyan szépen megírt könyv, mint az első kötet, ugyanolyan jól bemutatja a kor társadalmát, ám néha a főhős már annyira érzékenyen reagál dolgokra, ami már nekem is sok.

Márai Sándor: Vasárnapi krónika (4+)

Márai Sándor a Vasárnapi Krónikában megjelent cikkei. Pengeéles és nem éppen szívderítő képet kaphatunk a 30-as, 40-es évek Magyarországáról és a második világháborúról.

Jostein Gaarder: Sofie világa (4)

Josein Gaarder lesz az idei Budapest Nagydíjas, ezért úgy gondoltam olvasok már tőle valamit.

A regényben egy filozófus meséli el egy 15 éves lánynak a filozófia történetét Thortól Sartre-ig, nagyon érthetően és átláthatóan. Remek áttekintést ad az európai szellemtörténetről, ráadásul a regény nagyon erős posztmodern vonásokkal bír, és nagyon érdekes a narratopoétikája, és ahogyan bánik az egyes szereplőkkel.

Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra (4+)

Ray Bradbury Neil Gaiman egyik kedvenc írója, ezért gondoltam, én is olvasok már tőle valamit.

A Gyógyír búskomorságra egy novelláskötet az ötvenes évekből, amely főként az űrutazással kapcsolatos sci-fi novellákat tartalmaz. Azok viszont annyira szépen vannak megírva, hogy tényleg érdemes ezt a könyvet elolvasni. Bradburynek annyira választékos és kifinomult stílusa van, amelyet ritkán lehet olvasni, a mondatai szinte simogatják az ember fülét.

Fehér Béla: Tengeralattjáró Révfülöpön (5)

Fehér Béla egyperces novellái. (A kötetben van is utalás az eredeti Egypercesekre.) Amilyen rövidek, olyan viccesek. Én halálra röhögtem magam ezen a könyvön, ami egyébként elég precíz képet fest a mindennapok groteszk és abszurd voltáról is.

Csáth Géza válogatott novellái (4)

Még sohasem olvastam Csáth Gézát, éppen ideje volt.

Ebbe a kötetben az író minden korszakából válogattak novellákat. Szürreális, az álom és a valóság határán játszódó, az emberi lélek legmélyére leásó írások ezek, amik nélkül jóval szegényebb lenne a magyar irodalom.

Tóth Krisztina: Akvárium (4+)

Tóth Krisztina regénye három generációról, akik közül senki sem boldog, mindegyikük árva és magányos. Megmutatja alulnézetből, milyen volt Magyarországon élni az ötvenes évektől a hetvenes évekig, és a szereplők visszaemlékezésinek gyakori témája a holocaust is. Pincelakások, szobakonyhák, gangok világa ez, ahol csak szegény és még szegényebb van, és amikor már viszonylagos anyagi jólét köszönt be, az sem teszi jobbá a dolgokat. Ennek ellenére néha egész vidám részek is vannak benne, Klárimamán pedig mindig jókat derültem, valahányszor feltűnt a regényben.

Cserna-Szabó András: Sömmi (4)

Drága jó anyám látta ennek a könyvnek a hirdetését, és megvette, máig nem tudom, miért, mert sem azt nem tudta, hogy miről szól, sem az írót nem ismerte.

A regény Rózsa Sándor életéről szól, ahogyan azt egyik betyártársa, Veszelka Imre elmeséli. Nekem nem tetszett annyira, mint azok a könyvek, amiket eddig olvastam Cserna-Szabótól, de egy tényleg jól megírt könyv, az ember elhiszi, hogy tényleg ilyen lehetett Rózsa Sándor, akit Veszelka egy pszichopataként ír le, aki szövetséget kötött az ördöggel. Természetesen vannak benne elég mulatságos részek, fontos szerepet kap a gasztronómia és a Dél-Alföld tájnyelve is.

Nemzetiség:

Magyar: 5

Amerikai: 1

Észt: 1

Francia: 1

Norvég: 1

Kiadó:

Helikon: 2

Magvető: 2

Agave: 1

Európa: 1

Marfa-Mediterrán/Pesti Szalon: 1

Szukits: 1

Typotex: 1

Műfaj:

Regény: 5

Novellák: 3

Hírlapi cikkek: 1

Drága jó apámnak készítenie kell egy jelentést a városi önkormányzat számára a Jósa András Múzeum 2015-ös szakmai és gazdasági helyzetéről. Egy oldalban. :D

Fehér Béla: A mandulacsók száz arca

- gasztronómiai e-mailváltás -

Tisztelt Debrői H. Ilonka! Az unokámtól kaptam ajándékba az ön Száz édesség villámgyorsan című szakácskönyvét. Felhívom szíves figyelmét, hogy a kötet 77. oldalán a marhahúsos ételek között szerepel a mandulacsók, amely tudomásom szerint marhahús nélkül készül.

Üdvözlettel: Tóthné Szakáll Rozália, háziasszony és nagymama

Kedves Nagymama! Mindig örülök, ha olvasóim levéllel tisztelnek meg, különösen az építő szándékot értékelem nagyra. Kérem, lapozza fel ismét könyvem 77. oldalát. Ott három receptet talál: mandulás táska, mandulacsók, ánizsperec. Egyikhez sincs szükség marhahúsra. Sőt, kedves Katalin, a szakácskönyvben egyáltalán nem szerepel hús, miután kizárólag édes csemegéket tartalmaz.

Üdvözli, és eredményes sütést kíván: Debrői H. Ilona

Kedves Ilonka! Tájékoztatom, hogy kipróbáltam a receptet, vagyis két tojásfehérjét habosra kevertem 30 deka cukorral és 30 deka apróra vágott mandulával, továbbá egy citrom levével. A fél kiló darált felsált csak sütés előtt kevertem bele, majd a kész masszából lisztezett tepsibe apró halmokat képeztem. Közepesen forró sütőben készre sütöttem. Pompásan sikerült, a család még melegében rávetette magát.

Szeretettel köszöni: Rozi nagymama

Tisztelt Tóthné! Nem tudom eldönteni, hogy a bolondját járatja velem, tréfát űz, vagy más szakácskönyvből dolgozik! Kíméljen meg a leveleitől!

Debrői H. I.

Kedves Ilonkám! Fontos tapasztalatot szeretnék megosztani. A finomra darált marhahúst bekeverés előtt tanácsos szűrőbe tenni, lecsöpögtetni, hogy a nyers vér elszivárogjon, különben eláztatja a mandulát, és pocsék ízt kölcsönöz. Végül egy gyors kérdés: helyesli a mandulacsók porcukrozását?

Üdvözli: Rozália háziasszony

Tisztelt Tóthné háziasszony! A húst általában nem cukrozzuk. Korábbi levele nem hagyott nyugodni, Kipróbáltam a húsos változatot. Bevallom, meglepően jó! Üdvözli: D. H. Ilona

Ilonkám! Ma reggel harmadszor sütöttem meg a mandulacsókot! Nem kaptam marhát, darált sertésdagadóból készítettem. Cukor helyett szilvalekvárt használtam. Az unokám tizenhetet evett reggelire! Kell ennél nagyobb elismerés?

Szeretettel köszönti: Rozi néni

Kedves Rozikám! Magam is újra próbálkoztam a mandulacsókkal. Én nemcsak a cukrot, hanem a mandulát is mellőztem, maradt a szép darab oldalas. Olvasztott csokoládéban, lassú tűzön, állandóan forgatva puhára pároltam. Micsoda gyönyörű zamatok!

Üdvözli: Ilona

Drága Icukám! Édesanyámtól azt tanultam, főzzünk merészen, attól az étel csak jobb lesz. Erre gondoltam, amikor elkészítettem legújabb mandulacsókomat. Karajszeleteket felvert tojásba, lisztbe, végül prézlibe mártottam, zsírban aranybarnára sütöttem. Kovászos uborkával mennyei! Feltétlenül próbálja ki!

Csókolja: Rozika néni

Édes Rozika néni! Elkészítettem a bundázott karajszeleteket, még vendégeket is hívtam rá. Ahogy mondani szoktam: több száj többet lát! A siker elsöprő, könyörögtek a receptért! Ki gondolta, hogy a mandulacsóknak száz arca van! Hálás vagyok, amiért felnyitotta a szememet!

Puszilja: Ica

Gazdag József: Egy magyar tréner kalandjai Argentínában

Keveset lehet tudni róla. Magyar nyelvű forrásokból úgyszólván semmit. Mond valamit önöknek az a név, hogy Hirschl Imre? 

Guttmann Béla visszaemlékezéseiben (Régi gólok, edzősorsok) bukkanhatunk a nyomára. Guttmannt nem kell bemutatni, minden idők egyik legnagyobb edzője volt, a hatvanas évek elején például világverő csapatot csinált a Benficából, amellyel kétszer megnyerte a BEK-et (1961, 1962), s nem mellékesen ő fedezte fel Eusébiót. De történetünk hőse nem ő, hanem Hirschl Imre.

Hirschl 1900-ban született Budapesten. Hentes volt (Guttmann elmondása szerint), majd a húszas évek vége felé kivándorolt Dél-Amerikába. Éppen Brazíliában járt, amikor meghallotta, hogy arrafelé vendégszerepel az akkor még futballista Guttmann csapata. Felkereste honfitársát, bemutatkozott és előadta, hogy ő odahaza hentesként kereste a kenyerét, de itt szeretne masszőr lenni a futballcsapatnál. Erős tenyerei voltak, jól átgyúrta a lábizmokat, felvették. A túra végén aztán, immáron Argentínában, elköszöntek tőle.

Ekkor jött el Hirschl Imre ideje. Elterjesztette magáról, hogy ő bizony magyar futballedző (ez akkoriban jól hangzott), s hogy eredeti képesítésére nézve testnevelő-tanár. A sztori hihetőnek tűnt, hiszen állandóan ott látták sürögni-forogni Guttmannék csapata körül. Kapott is egy ajánlatot, az elsőligás a Gimnasia La Plata szerződtette.

Hirschl úgy kalkulált, hogy rögtön az elején elkövet valami nagy marhaságot, a szerződését azonnal felbontják, a busás lelépési díjból pedig hajójegyet vesz családjának, hogy ők is kijöhessenek Argentínába. Ezért aztán alaposan összekuszálta csapatát az első meccs előtt: aki addig kapus volt, az mehetett a balszélre, a csatárt beállított a kapuba és így tovább, a Gimnasiára rá sem lehetett ismerni.

Csakhogy Hirschl számításaiba hiba csúszott: a csapat győzött. Úgyhogy a következő meccsre is átrendezte a felállást. Megint győztek. S győztek a következő meccsen is. Minél jobban felforgatta Hirschl a kezdőcsapatot, annál biztosabban győztek. Akkor aztán feladta. Már nem akart szerződést bontani. Futballedző lett belőle.

Úgy becézték: El Mago. A Varázsló. A legjobb klubok versengtek érte. Ő volt az első edző, akiért pénzt fizetett a River Plate. Nem bánták meg: Hirschl két bajnoki aranyat nyert a Riverrel (1936, 1937). Máig ő az egyetlen külföldi tréner, akinek ez sikerült. Istenként tisztelték Uruguayban is, ahol szintén két bajnoki címet ünnepelhetett a Penarollal (1949, 1951).

Imre, a "pesti hentes" végül 1973-ban halt meg Buenos Airesben, Emérico Hirschl néven, a dél-amerikai futball legendás alakjaként.

Drága jó apám írt egy cikket Odescalchi Miklósról, és most azt szeretnék, hogy lábjegyzetelje is. Csak nem tudja, hogy honnan vette az adatokat, de az Öregből simán kinézem, hogy Odescalchi Miklós életrajza hozzátartozik a tárgyi tudásához. :-)
Az Odescalchi-család egyébként Comoból került Tuzsérra. Mit mondjak: nem csináltak jó üzletet. :-)

Marcel Proust: Bimbózó lányok árnyékában

Azokkal a nőkkel, akik nem szeretnek bennünket, úgy vagyunk, mint az "eltűntekkel": hiába tudjuk, hogy nincs mit remélnünk, azért csak tovább és egyre várunk.

Melyik irodalmi karakter lennél?

Regényszereplők, akiket hasonlónak érzek magamhoz:
- Kazantzakisz Zorbászának narrátora, az Író
- Hrabal Pepin bácsija
- Alvaro Mutis Maqrollja
- Thomas Mann Tonio Krögere
- Goncsarov Oblomovja

Nektek kik?

Könyvek 2016. február

Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában – Swann (5)

Még január végén jutott eszembe, hogy idén elolvasom a teljes Az eltűnt idő nyomábant. Ha havonta elolvasok egyet, akkor augusztusra be is fejezem. Ez lesz az idei első kulturális önkihívásom.

            Kicsit félve kezdtem neki, hisz mégis csak 3200 oldalnyi gondolatáramlásról van szó, de ez a könyv lenyűgözött. Annyira szépen van megírva, hogy élvezet olvasni. Egyfajta jóleső lassúság van benne, el lehet benne a szövegben mélyedni, egy remekmű a XX. század elejéről.

Jonas Jonasson: Gyilkos Anders és barátai (meg akik nem azok) (5)

Minden Jonasson-regény ugyanolyan, de ez egy picit különbözik tőlük.

A regényben a hármas egység van jelen: 3 főszereplő 3 helyszínen 3 vállalkozásba fog. Az elején még úgy gondoltam, hogy ez a Jonasson rosszabb, mint az előzőek, kevésbé vicces is, de aztán rájöttem, hogy nem a regény rosszabb az eddigieknél, hanem a karakterek. A Gyilkos Anders fejlődésregény is szerintem, mert a kezdetben szomorú sorsú, negatív szereplőkből a könyv végére lesznek azok a tipikus, kicsit simlis, de nagyon pozitív jonassoni karakterek. A könyv befejezése után is megmaradt az az érzésem, hogy kevésbé vicces, mint az előző kettő, de azok egyébként is annyira viccesek és abszurdak voltak, hogy az már néha tényleg sok volt, és a Gyilkos Anders is nagyon szórakoztató könyv.

Ablonczy Balázs: Teleki Pál (5)

Még 2005. környékén hallottam viszonylag sokat Ablonczy Balázsnak erről a művéről, és azóta motoszkált bennem a gondolat, hogy el kéne olvasni.

            Nekem nagyon tetszett ez a könyv, a lehető legobjektívebben próbálta bemutatni Teleki Pál életét. Kirajzolódik, hogy mennyire egy ellentmondásos alak is volt Teleki, mennyi jeles tulajdonsággal rendelkezett és mennyire szörnyű alak is tudott lenni a maga következetlen módján. Engem Vonnegut Éjanyánk című művének new york-i mellékszereplőire emlékeztet.

Denis Thériault: The Peculiar Life of a Lonely Postman (5)

Ezt a könyvet tesómtól kértem kölcsön. Egy montreali postásról szól, aki rendszeresen elolvassa mások leveleit. Így kerül a kezébe Ségoléne levele is. Ségolene Gastonnal, a költővel levelezik, és minden levele csak három sorból áll. Bilodo, a postás hamarosan rájön, hogy ezek haikuk, és miután Gaston egy balesetben meghal, átveszi a helyét, és ő kezd el haikukat írni Ségolene-nek.

            Ez a történet gyönyörű, elegáns, letisztult. Már maga a könyv borítója is egy esztétikai élmény. Az pedig különösen könnyűvé tette a bevonódást, hogy én is voltam postás egy darabig.

Sofi Oksanen: Sztálin tehenei (5)

Sofi Oksanen a 2014-es Budapest-nagydíjas, az egyik legismertebb finnugró (sic!) író nálunk. A Sztálin tehenei bulimiáról, a 70-es, 80-as évek Finn- és Észtországáról és a kettő közötti köztes létről szól, megfejelve történetekkel Észtország szovjetizációjáról. Nagyon jó könyv, remekül bemutatja egy bulimiás gondolkodásmódját és a köztes létet, amit egy különböző nemzetiségű szülőktől származó gyereknek gyakorta át kell élni. A finn-észt viszony leírása remekül bemutatja a lenézés/lesajnálás állapotát.

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései (4+)

Egy 16 éves srác fiktív leveleiből ismerhetjük meg az életét. Ez lehetne egy egyszerű tiniregény is, de nem az. Szó esik benne alkoholról, drogokról, szexről, öngyilkosságról, homoszexualitásról, szexuális zaklatásról, elmezavarokról, a barátok fontosságáról és a felnőtté válás felé vezető út első lépcsőiről.

Theodor Fontane: Effi Briest (3)

Esterházy Péter egyik legkedvesebb könyve, Thomas Mann a hat legfontosabb könyv közé sorolta, gondoltam, elolvasom már én is.

            Fogalmam sincs, miért is tetszik ez a könyv bárkinek? Egy kamaszlány hozzámegy egy ismeretlen férfihez, aki mellett elkezd unatkozni és megcsalja a férjét egy katonatiszttel, mert ő van éppen kéznél. Valószínűleg tényleg jól bemutatja a XIX. század végi Poroszország társadalmát, de mind ez a világ, mind a szereplők annyira távol állnak tőlem, hogy senkit sem sajnálni, sem megvetni nem tudok. Ráadásul még esztétikai élvezetet sem találtam az olvasásában.

Kiss Gy. Csaba: Lengyel napló (5)

Kiss Gy. Csaba szívemnek nagyon kedves író, sok mindenről ugyanúgy érzünk. Ez a könyv az 1980-1982. közötti „lengyelségét” mutatja be, hogy hogyan is vélekedett akkor a Szolidaritásról, a LEMP tevékenységéről, a sorban állásokról. Nagyon szép gondolatokat fogalmaz meg, és nagyfokú éleslátással ír különféle témákról. A könyvben szó esik Gombrowicz-ról és egy krakkói útról is, ezek még könnyebben szerethetővé tették számomra ezt a könyvet.

Kiss Judit Ágnes: Nincs új üzenet (4)

Mivel a versekhez egyáltalán nem értek, ahhoz meg még kevésbé, hogy milyen is lehet nőnek lenni, üdítő változatosság volt ilyen verseket olvasni.

Nagy Lajos: Kiskunhalom (5)

Nagy Lajos egy képzeletbeli falu egy napját mutatja be hajnaltól hajnalig, a Horthy-korszak Magyarországán. Remek szociográfia, megismerhetjük belőle a falu különféle rétegeinek életét. Sok öröm ebben az életben nem akad, de annyira jól meg van írva, hogy élvezet olvasni.

Nemzetiség

Magyar: 4

Amerikai: 1

Finn: 1

Francia: 1

Kanadai: 1

Német: 1

Svéd: 1

Kiadó

Alexandra: 1

Athenaeum: 1

Felsőmagyarország: 1

Hesperus Press: 1

Kossuth: 1

Kriterion: 1

Noran: 1

Osiris: 1

Scolar: 1

Szépirodalmi: 1

Műfaj

Regény: 6

Napló: 1

Szociográfia: 1

Történelmi életrajz: 1

Verseskötet: 1

Idegen nyelven

Angol: 1

Sous vide-olt ürge

Hozzávalók:

4 ürge
4 - 6 gerezd fokhagyma
1 ek tengeri só
1 ek bors
1 csokor kakukkfű
8 ek olívaolaj vagy 6 ek sertészsír
5 dl alaplé
2 ek sűrített paradicsom
1 kk szárított rozmaring
1 kk szárított kakukkfű
1 kk tárkony

Elkészítés:
Az ürgét - a mókushoz hasonlóan - egészben fogyasztjuk. A farkukat levágjuk, ezt a gyerekek 2 forintért el tudják adni a MÉH-ben. Ezek után az ürgét megnyúzzuk (később az ürgebőrbe varrhatunk apróbb üzeneteket), és kicsontozzuk. A csontokból alaplét főzünk.
Állítsuk a sous vide készüléket 62 C° -ra.
Az ürgehúst mossuk meg alaposan, majd töröljük szárazra háztartási papírtörlővel. Hagyjuk teljesen megszáradni.
A fokhagymákat a fűszerekkel, a sóval és a zsiradékkal mozsárban törjük össze és készítsünk belőle krémes állagú keveréket.
A fűszeres krémet masszírozzuk bele az ürgehúsba.
Tekerjük fel az ürgehúst, majd kötözzük össze több helyen konyhai kötözővel vagy spárgával.
Tegyük vákuum tasakba a megkötözött ürgét, és vákuumozzuk le.
Az alaplébe keverjük bele a sűrített paradicsomot, adjuk hozzá a szárított fűszereket.
Forraljuk be az alaplét az ¼ -re (~1 dl).
Helyezzük a sous vide fürdőbe 18 órára az ürgehúst.
18 óra után vegyük ki a tasakból és töröljük konyhai papírtörlővel szárazra a feltekert ürgét.
Állítsuk a sütőt a legnagyobb hőmérsékletre (220 °C -ra).
Helyezzük a húst tepsire, majd a besűrített alaplével kenjük meg.
Tegyük a sütőbe 1 órára.
10 percenként kenjük meg az alaplével.

Abárolt szalonnával és macskapöcse paprikával tálaljuk.

Szerelmünk lapjai

- Anya, hogy ismerkedtetek meg apával?
- A csepeli Mókuska Csemegében egyszerre nyúltunk az utolsó rúd szafaládé után. Apád egy gavallér volt, átengedte nekem. Sőt! Még 15 deka disznósajtra is meghívott. Bezzeg most!

Megfogadtam, hogy ebben az évben elolvasom Az eltűnt idő nyomábant. Bele is kezdtem az első kötetébe, és mondhatom: felettébb tetszik ( kicsit bővebben majd a Könyvek 2016. február posztban fogom a könyvet elemezni). Kezdek végérvényesen elveszni a 21. század számára. :D

Szardellás-tepertős-gombás pizza (Deadpool kedvence)

Fogyasztandó: tévé előtt, szigorúan atlétában, fakultatív asszonyverés után

Hozzávalók:
1 db Tesco gazdaságos pizzalap (ejtsd: pizzalap)
egy doboz tepertő
2 db szardellakonzerv
20 dkg gomba (lehetőleg konzerv)
paprika
bors
oregánó

Elkészítése:

A tepertő egyik felét megdaráljuk, a másik felét az étel elkészítése közben snackként elfogyasztjuk, mégse lehet éhesen főzni!
Vesszük a pizzalapot, megszórjuk a darált tepertővel, majd rárakjuk a szardellákat és a gombákat is. A szardellákat és a gombákat ne csepegtessük le, hisz majd a sütés közben kiolvadt zsírral együtt ezeknek a leve fogja megadni a pizza mártását.
Megszórjuk paprikával és borssal, mert ezek nélkül nem étel az étel! Rakunk rá még oregánót is, csak hogy megadjuk az olaszos jellegét. Sózni nem kell, a tepertő is, a gomba is és a szardella is úgyis baszottul sósak.
A pizzát ekkor a sütőbe rakjuk. Akkor van kész a pizza, amikor a tepertőből a zsír már szépen kiolvadt és összekeveredett a gomba és a szardella levével, a pizzalap pedig elveszítette nedvességtartalmát, gasztronómiai szakszóval: cipőtalp-keménységű lett. Nem baj, ha itt-ott kicsit meg is égett, a pirítós is úgy az igazi!
Ecetes cseresznyepaprikával és alsó kategóriás dobozos sörrel tálaljuk.

Könyvek 2016. január

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt (4)
Ezt a könyvet nagynénémtől kaptam kölcsön, mikor jöttünk haza nagymamáéktól. Egy nagyon okosan és nagyon jól megírt fikció, a pszichoanalizis és a nietzsche-i filozófia kezdeteinek összehozása. Akit érdekel bármelyik is a kettő közül, annak bátran ajánlom.

Sándor György: Bevezetés egy személyes színházba (n.a.)
Ez tulajdonképpen nem is egy igazi könyv, hanem Sándor György humoralista fellépéseinek szövegkönyve. Akkor igazán élvezhető, ha a fellépéseket az ember látta/hallotta valamilyen formában. Aki ismeri Sándor György művészét, annak remekül visszaidézi a régebbi fellépéseit, aki nem ismeri, az inkább nézze meg Youtube-on néhány felvételét.

Vaszilij Grosszman. Élet és sors (4)
Egy rövid lélegzetű, csekély 1110 oldalas könyv a Nagy Honvédő Háborúról. Szó van benne Sztálingrád ostromáról, a Gulagról, a német haláltáborokról. Szerteágazóan és pontosan mutatja be a Szovjetúnió életét, a szovjetek és a megszálló németek mindennapjait a második világháború alatt. Emellett rengeteg szó esik a 37-es nagy tisztogatásokról, a holodomorról és a könyv megelőlegezi az 50-es évek antiszemita pereit is. Nagyívű regény (csak a főbb szereplők táblázatos felsorolása 8 oldal a regényben), amelynek mintájául nem titkoltan a Háború és béke szolgált.

Viktor Pelevin: Generation P (5)
Még decemberben eszembe jutott, hogy újra kéne olvasni a Generation P-t. Még 2006-ban olvastam először, amikor elkezdtem ismerkedni a kortárs orosz prózával (portás porosz próza), és akkor nagyon tetszett, de volt egy olyan félelemem, hogy ebben nagy szerepet játszott a kultúrsznobságom és a szlavisztika iránti szeretetem. Újraolvasva sem változott meg a véleményem: ez a könyv egy remekmű! Ahogy leírja a rendszerváltás időszakát, a reklám és a marketing működését, az zseniális. Persze kicsit nosztalgikus is volt újraolvasni, de megint minden sorát élveztem. Újra meg fogom venni, mert ez a könyv feltétlenül ott kell legyen a könyvespolcomon. Egyszer már ott volt, de kölcsönadtam egy barátomnak, akitől ellopták egy hajléktalanszállón, ahol éjszakai portásként dolgozott.

Romain Rolland: Colas Breugnon (5)
Erről a könyvről Salamon Pál: Sorsolvasó című könyvében olvastam először. Egy nagyon szórakoztató mű egy 17. századi, életvidám, borissza városi polgárról, akivel azért elég komoly dolgok és tragédiák történnek meg, de mindig képes felülemelkedni a jókedvével rajtuk. Nagyon szórakoztatóan beszél nagyon komoly és súlyos dolgokról: halálról, beteljesületlen szerelemről, a hatalom túlkapásairól.

Cullen Bunn: Deadpool Minibus (4)
Nagyon ritkán olvasok képregényeket, szóval ezt tekinthetjük egyfajta hiánypótlásnak is. Deadpool, a szabadszájú bérgyilkos történetei elég szórakoztatóak, számomra szimpatikus karakter is. Történet szintjén természetesen a Deadpool Killustrated tetszett, amikor világirodalmi alakokat tesz el láb alól, rajzok tekintetében pedig a Deadpool kills Deadpool.

Thomas Mann: Tonio Kröger/Halál Velencében/Mario és a varázsló (4)
A könyvespolcomon ez volt az utolsó Thomas Mann, amit még nem olvastam, a Colas Breugnon-t már befejeztem csütörtök este, de csak péntek délelőtt mentem könyvtárba, gondoltam, a köztes időt kitöltendő, elolvasom már ezt a három kisregényt. A Halál Velencében és a Mario és a varázsló is remekül megírt művek voltak, de engem az olasz fasizmus és a homoszexuális szerelem mint téma, az igazat megvallva nem kötnek le. A Tonio Krügert viszont imádtam, mert nagyon közel éreztem magamhoz a főszereplő gondolkodását, problémáit. Tonio Kröger is bekerült a számomra legkedvesebb irodalmi alakok közé.

Murakami Haruki: 1Q84 1-3. (5)
Már régóta érdekelt ez a trilógia, és legfőképpen azért vettem ki, mert a három kötet nagyjából 1540 oldal, gondoltam, 2-3 hétig elleszek velük, kicsit lassítandó a könyvfalási gyorsaságomon (talán én vagyok az egyetlen ember, akinek újévkor azt kéne megfogadnia: idén kevesebbet fogok olvasni).
Hát, a lassítás nem sikerült: a könyv annyira olvasmányos, annyira jól ötvözi a keleti és nyugati kultúra elemeit, annyira jó benne a bűnügyi és szociológiai szál, olyan szép a szerelmi történet, annyira jól eltaláltak a csodás elemek, hogy 90 óra alatt elolvastam mind a három kötetet.

Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel (5)
Amin Maalouf egy libanoni származású francia író, akiről egy egyetemi előadásomon hallottam először. Azóta három könyvét is olvastam, egy jó írónak tartom, aki szórakoztató és könnyen olvasható történelmi regényeket ír, amelyekből sokszor többet lehet tanulni, mint a hivatalos történelemkönyvekből. Ez a könyve viszont épp egy történelmi munka: az arab források segítségével próbálja bemutatni, hogy hogyan is látták a Közel-Keleten élők a kereszteseket.
Ennél izgalmasabb könyvet én már régen olvastam! A Trónok harcához tudnám csak hasonlítani azokat a harcokat és intrikákat, amelyek abban az időben a hatalom megragadásáért és megtartásáért zajlottak. Szabályosan drukkoltam néha egyes emíreknek, kalifáknak, szultánoknak. Ha valaki izgalmas könyvet akar olvasni, amelyből rengeteget is lehet tanulni és amely jelentősen árnyalja az európai ember Közel-Keletről kialakult képét és bemutatja annak a képnek a gyökereit, amit a Közel-Kelet embere alkotott az európaiakról, annak bátran ajánlom ezt a könyvet.

Jerome K. Jerome: Egy naplopó tűnődései (4+)
Már a cím is a maga oldalára állított, lévén én is hatalmas naplopó vagyok. Viccet félretéve: Jerome K. Jerome családunk nagy kedvence, mindannyian olvastuk és szeretjük a Három ember egy csónakbant és a Három ember kerékpáront. Jerome a Naplopó tűnődéseivel lett híres, már régen el akartam olvasni, már csak a vonzó címe miatt is. Könnyed angol humorra számítottam az előző Jerome-könyvekből kiindulva, P.G. Wodehouse és Noel Coward stílusában. Hát, ez a könyv szerintem csak nyomokban volt vicces és akkor is inkább azért, mert megmutatta egyes élethelyzetek, viselkedésminták fonákságait. Viszont tűnődésnek tényleg tűnődés volt, nagyon jó gondolatmenetek voltak benne különféle témákról, a fiatalság elröppenésétől a nők viselkedéig.

Statisztika

Országok szerint
Japán: 3
Amerikai: 2
Orosz:2
Angol: 1
Francia: 1
Libanoni: 1
Magyar:1

Német: 1

Kiadók szerint:
Európa Kiadó: 4
Geopen Kiadó: 3
Arcus Kiadó: 1
DOLMEN Kiadó: 1
Kozmosz Könyvek: 1
Marvel: 1
Park Kiadó: 1

Műfajok szerint:
Regény: 7
Humoros karcolatok: 1
Képregény: 1
Kisregények: 1
Sándorgyörgy: 1
Történelmi munka: 1

Töltött vakond

Fogyasztandó:  kiskerti munkák idején

Hozzávalók:

1 db vakond
vaj
só
bors

A töltelékhez:

4 db szikkadt zsemle (vagy 4 szelet szikkadt kenyér)
4 tojás
2 ek olaj
1 fej vöröshagyma lereszelve (vagy ugyanilyen mennyiségű vöröshagymakrém)
3 gerezd fokhagyma lereszelve (vagy ugyanilyen mennyiségű fokhagymakrém)
apróra vágott petrezselyemzöld
só
bors
pirospaprika
ételízesítő

Első teendőnk, hogy fogunk egy vakondot. Minden rendes kiskertben van egy vakondtúrás, azt megöntjük, és amikor kidugja a fejét a vakond, szívlapáttal fűbe basszuk.
Ezután következik a vakond nyúzása. Megnyúzhatjuk a vakondot úgy is, mint például a nyulat, hogy a lábánál bevágást ejtünk és lehúzzuk a bőrt. 4-5 vakondból már remek kézmelegítőt (ún: muffot) varrhat a feleségünk. Ha viszont együtt főz a család, akkor adjuk a gyerek kezébe a disznóvágáskor használatos perszelőt, hagy perzselgesse egy cseppet megfele a vakondot. Remek mulatság lesz.
A vakondnak ezek után felvágjuk a hasfalát, kizsigereljük, kívül-belül vajjal megkejük, megszórjuk sóval-borssal.
A töltelék összes hozzávalóját egy tálban összedolgozzuk és beletöltjük a vakond hasfalába. A töltelék feladata, hogy mindenféle kulináris élvezet lehetőségétől megfossza az ételt.
Ezek után a vakond hasfalát vitorlavászon-varrótűvel bevarrjuk és egy serpenyőbe tesszük, amit folpack-kal lezárunk. A vakondot 180 fokos sütőben 2-2,5 óráig sütjük, az utolsó fél órában levehetjük a fol-packot.
Salátaágyon tálaljuk.

Folyami rák disznózsírral

Fogyasztandó: szigorúan októbertől májusig

Hozzávalók:
2 kg folyami rák
1 liter pezsgő
2 csokor kapor
2 szál zeller levél
20 dkg szalonna
1 fej vöröshagyma
25 dkg disznózsír
1 db sárgarépa
1/2 póréhagyma
1 szál kolbász
1/2 édesköménygumó
1 db babérlevél
8-10 gerezd fokhagyma
4 db borókabogyó
25 g kömény
Erős Pista
só

Elkészítése:
A kaprot, a póréhagymát, a zellert és a sárgarépát megmossuk, megtisztítjuk és apró darabokra vágjuk. A vöröshagymát, az édesköménygumót is kis darabokra vágjuk. Aztán ezeket mind kidobjuk a picsába, mert csak a nyulak esznek ilyeneket. A disznózsírt felengedjük pezsgővel. A pezsgős zsírhoz hozzáadjuk a karikákra vágott kolbászt és a felkockázott szalonnát. Ezeket kis ideig hevítjük, majd jöhet a só, a fokhagyma (kell bele az a 8-10 gerezd, attól lesz pikáns) az Erős Pista (mert az mindenbe kell) és a fűszernövények. Ha már a pezsgős zsír kellő hőmérsékletre felmelegedett, akkor tegyünk bele a rákokból annyit, hogy belepje őket a forró zsíradék, majd az edényt rögtön fedjük le. A zsír újraforrásától számítva, még 8 percig süssük őket. Ezután kiszedjük őket, majd félrerakjuk egy időre. Felforraljuk újra a pezsgős zsírt és a maradék adag rákot is zsírban kisütjük. A végén egy tálba rakjuk őket, kenyérrel és mártogatósként hideg disznózsírral tálaljuk.