Mese LXV.

Olvasási lehetőségek:

I, 1 - 2/a,

II, 1 - 2/b - 3/a

III, 1 - 2/b - 3/b
(Hálás lennék, ha megjegyzésben odaírnátok, melyik a kedvenc változatotok a három közül? :-)

1,

 Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királykisasszony. Értelmes volt, kedves, vicces és… csúnya. A csúnyasága miatt szülei folyton aggódtak, hogy hogyan is fogják férjhez adni egyetlen lányukat. Ebben a nagy aggodalmukban eléggé meg is utálták szegény teremtést. Folyamatosan szidták és csepülték, mondvacsinált indokokkal leteremtették. Az udvaroncok és udvarhölgyek királyi sarj lévén nem vették a bátorságot, hogy nyíltan egy rossz szót is szóljanak a királykisasszonyra, ám valahányszor áthaladt a palota termein, összesúgtak a háta mögött: - Ilyen rusnya teremtés még a kalendáriumba’ sincsen! Volt neki egy öccse is, aki viszont daliásan jóképű volt, és akit mindenki szeretett. A királykisasszony megunva a folyamatos megaláztatást, egy éjszaka álruhát öltött és elszökött a palotából.

            Ahogy ment-mendegélt, egy tisztáson egy nagydarab embert pillantott meg, bőrkötényben. A nagydarab férfi egy farönkön ült és keservesen sírt. A hercegnőnek megesett rajta a szíve, odament hozzá és megkérdezte:

- Hát te meg miért itatod az egereket, jóember?

- Én voltam hét ország legjobb böllére, de ma elcsaptak, mert kiderült, hogy vegetáriánus vagyok. Most miből tartsam el a családomat?

- Gyere velem, jóember! Azért keltem útra, hogy megtaláljam, miért is érdemes élnem. Ha azt esetleg nem is sikerül megtalálnom, de hátha találunk neked valami mesterséget. Addig is, felfogadlak testőrömmé!

Hát ilyen ábrázattal az erényedre biztos nem kell vigyázni – gondolta magában a böllér, de mivel nem volt semmi veszítenivalója, a rangrejtett hercegnővel tartott.

            Ahogy mentek-mendegéltek, egy fa mögül egy köpönyeges alak pattant elő, késsel a kezében:

- Pénzt vagy élet… - még a mondat végére sem ért, amikor a böllér kicsavarta a kezéből a kést.

- Áú, ez fájt, te barom! Dobni kellett volna inkább azt a kést, nem hadonászni vele! – mondta az útonálló, csuklóját dörzsölgetve. – Tudjátok meg, hogy én vagyok a Nagy Fernando, a Kések Királya. Sajnos el kellett mennem a cirkuszomtól, mert az egyik késem kioltotta az erőművész életét!

- Baleset volt? – kérdezte a hercegnő jóhiszeműen.

- Dehogy is – felelte a volt cirkuszos, szakmai önérzetében teljesen megsértve. – A Nagy Fernando sosem hibázik! Az az atlétás, bajszos bájgúnár az én Doloresem körül legyeskedett, ezért megízlelte a gyomra a pengémet! Azóta menekülök a törvény elől.

A hercegnő úgy gondolta, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt, ezért azt mondta:

- Gyere velünk! Hátha találunk egy olyan helyet, ahol te is elrejtőzhetsz.

A késdobáló már igen unta az egyedüllétet és egy olyan böszme nagy emberrel is nagyobb biztonságban érezte magát, mint a böllér, ezért ráállt a dologra.

            Ahogy mentek-mendegéltek, az út szélén megláttak egy fehér ruhás alakot, aki megtévesztésig hasonlított egy régen halott pápára. Csak az volt a furcsa benne, hogy úgy tűnt, mintha két dimenziós lenne és egy könyv vagy képregény egyik lapjáról lépett volna le.

- Te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte a késdobáló.

- Mi a fasz lennék? Egy képregény-figura. Pár bepipázott indián sámán szórakozásból levarázsolt egy képregény lapjairól. És most persze a kurva istennek sem tudom, hogy mi a picsát csináljak?

- Pápához képest elég szabad szájú vagy. – állapította meg a hercegnő. – Nem próbáltad megkérni az indián sámánokat, hogy varázsoljanak vissza?

- Hát ilyen gyökérnek nézek én ki? Mondtam nekik, de azok a rézbőrű tetvek egy tüt (sic!) nem tettek keresztbe. – válaszolta a képregényhős.

- Hátha szép szóval többre megyünk, vezess el hozzájuk! – adta ki a parancsot a hercegnő.

- Felőlem, de csak az időtöket basszátok el! – felelte a papírpápa.

            Hamarosan oda is értek a három indián sámán tipijéhez. Már a belépésükkor látták, hogy a három sámánnak igen virágos kedve van. Konkrétan csont vízen voltak.

- Mit akar itt Betty, a csúnya lány, Shrek, ez a Sunyi Rókaképű és a Pápa? – kérdezte egyikük, és erre mind a hárman röhögő görcsöt kaptak.

A hercegnő előadta, hogy mit szeretnének.

- Nagyon szépek az óhajaitok, de mi nem tudunk rajtatok segíteni. A Pápát is csak véletlenül tudtuk levarázsolni a képregény lapjairól. De ha már eddig eljöttetek, és te csúnya ámde igen kedves lány ilyen szépen kértél segítséget, ráadásul Pápa sem káromkodott, mióta itt vagytok, ezért adok egy jó tanácsot: van itt a közelben egy nagy varázsló, KoBald. Ő biztos tud segíteni a bajaitokon.

A hercegnő nagyon szépen megköszönte a jó tanácsot és tovább indultak.

Hamarosan el is érkeztek KoBald palotájához. Nagy szomorúságban találták a Nagy Varázslót.

- Mi nyomja a lelked, Nagy Varázsló? – kérdezte a hercegnő.

- Búskomor vagyok, mert a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy ellopta a csodatévő klumpámat. Ám ti mi járatban vagytok erre vándorok? – felelte KoBald.

A hercegnő előadta, hogy mit is szeretnének.

- Ha visszaszerzitek nekem a klumpát, segítek a bajaitokon! – mondta a Nagy Varázsló.

A hercegnő a többiek nevében is ráállt az alkura és elindultak a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy ellen.

2/a.

            Hamarosan oda is értek a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy barlangjához.

- Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy! Jöttünk KoBald, a Nagy Varázsló klumpájáért. Vagy ideadod szép szerével, vagy elvesszük erőszakkal! – kiabált be a késdobáló.

- Gyertek csak nyugodtan! Elbánok én mindannyitokkal! – felelte a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy (továbbiakban: G.H.E.).

Először a vegetáriánus böllér próbálkozott. Levágta a G.H.E. két fejét a bárdjával, de ekkor a szörny olyan hígfosást bocsátott rá, ami harcképtelenné tette. A böllér hamarosan a kiszáradás következtében meg is halt.

Ezek után a késdobáló próbálkozott. Neki is sikerült késeivel lemetszenie a szörny két fejét, ám a többi kést sikerült a szörnynek egy ágytállal kivédenie, majd a kacsával úgy fejbe vágta a volt cirkuszost, hogy az holtan esett össze.

A képregényhősön volt a sor. Ő olyan válogatott káromkodásokat eresztett el, amitől a szörnynek leszáradt még két feje, ám a maradék egy fejéből mustárgázt lehelt a papírpápára, aki pár percen belül meg is halt.

Már csak a királykisasszony maradt.

- Te mivel akarsz próbálkozni, kisanyám? Rusnyának rusnya vagy, de nem annyira, hogy attól az az egy fejem is elhaljon.

- Nincs másom, mint a szeretet és a kedvesség –mondta a lány és megpróbálta megölelni a G.H.E-t.

- Az ide vajmi kevés – mondta a szörny és egy injekcióval szíven dobta a hercegnőt, aki azonnal szörnyet halt.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

2/b.

 Hamarosan oda is értek a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy barlangjához.

- Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy! Jöttünk KoBald, a Nagy Varázsló klumpájáért. Vagy ideadod szép szerével, vagy elvesszük erőszakkal! – kiabált be a késdobáló.

- Gyertek csak nyugodtan! Elbánok én mindannyitokkal! – felelte a Gonosz Hétfejű Egészségtelenségügy (továbbiakban: G.H.E.).

Először a vegetáriánus böllér próbálkozott. Levágta a G.H.E. két fejét a bárdjával, de ekkor a szörny olyan hígfosást bocsátott rá, ami harcképtelenné tette.

Ezek után a késdobáló próbálkozott. Neki is sikerült késeivel lemetszenie a szörny két fejét, ám a többi kést sikerült a szörnynek egy ágytállal kivédenie, majd a kacsával úgy fejbe vágta a volt cirkuszost, hogy az ájultan terült el.

A képregényhősön volt a sor. Ő olyan válogatott káromkodásokat eresztett el, amitől a szörnynek leszáradt még két feje, ám a maradék egy fejéből Horváth Ágnes-beszédek szóltak, amiket még egy ennyire fiktív alak sem bírhat ép ésszel, ezért a papírpápa hamarosan már nem tudott egyebet csinálni, mint a fal felé fordult és vinnyogott.

Már csak a királykisasszony maradt.

- Te mivel akarsz próbálkozni, kisanyám? Rusnyának rusnya vagy, de nem annyira, hogy attól az az egy fejem is elhaljon.

- Nincs másom, mint a szeretet és a kedvesség –mondta a lány és megpróbálta megölelni  a G.H.E-t.

Ahogy a királykisasszony egyre közelebb jött, a szörny annyira belefeledkezett a csúnyaságába, hogy a hercegnőnek sikerült megölelnie. Olyan mértékű szeretet áradt a királykisasszonyból, amit a G.H.E. nem bírt és holtan esett össze.

Megvárták, míg a késdobáló és a papírpápa magához tér és a böllér kifossa magát, magukhoz vették a klumpát és indultak vissza a Nagy Varázsló palotájába.

3/a,

Hamarosan vissza is tértek KoBald palotájába. A varázsló igen megörült a visszakapott klumpájának, most már rajta volt a sor, hogy teljesítse az alku ráeső részét.

Elsőként egy vegetáriánus étterembe mentek. Ott a varázsló bemutatta a tulajnak a böllért, aki szerinte jó kidobó-ember lehetne itt.

- Tudod, a paleosok, folyton betörnek ide, összetörik a berendezést, megverik a vendégeket és az alkalmazottakat. Szükségünk lenne egy olyan markos legényre, aki megvédene minket. Meg persze aki kipenderítené a betévedt vegánokat is, mert azokat a köcsögöket mi se bírjuk! – vázolta fel a helyzetet az üzletvezető. A böllér egyből el is vállalta a munkát.

Következett a késdobáló. Egy hatalmas házhoz mentek, amit márvány szökőkutak és oroszlánok szegélyeztek, a kertben pedig egy hatalmas medence volt, aminek az alján egy római gladiátort ábrázoló mozaikberakás volt. A házból egy nagydarab, kopasz férfi lépett ki, lila melegítően és indokolatlanul sok arany ékszerrel a testén.

- Hadd mutassam be Tony Spartano-t. Épp tehetséges embereket keres, mert az utóbbi időben megfogyatkoztak az emberei. Szerintem hasznát vehetné a késdobáló-tudásodnak, Fernando!

Így lett Fernando a Spartano-család tagja. Az évek során capo lett belőle ám végül erőszakos halált halt/ börtönbe került. (kívánt rész aláhúzandó)

A papírpápán volt a sor. Mivel igen mocskos szájú és antiklerikális volt, ezért KoBald elintézte, hogy állást kapjon egy a Norvég Alap és a Soros-alapítvány által üzemeltetett hírportálnál, ahol kedvére értekezhetett az állam és az egyház szétválasztásáról.  Rá kellett jönnie, hogy a portál értékrendjéhez képest ő még nem is elég vulgáris ezért cifrábbnál-cifrább káromkodásokat próbált kitalálni, amivel cikkeit színesítette. Azt, hogy mit kell mondania, helyi- és nemzetközi megmondó-emberek úgyis megmondták helyette. Hamarosan főszerkesztő-helyettesi címig vitte.

Már csak a hercegnő maradt.

- Mivel te vagy a legjobb szívű ember, akit ismerek, ezért nagyon nehéz és nagyon szép feladatot találtam neked. A közelben van egy árvaház kisördögöknek. Annyira szükségük van a szeretetre, mint egy falat kenyérre. Persze egy dolgos kéz és szív is elkél oda. A béredet én állom. Most aludj, holnap hosszú utad lesz.

A hercegnő másnap útra is kelt. Nagyon megszerette a munkáját és a kisördögöket is. Életével elégedetten érte a halál idős korában.

KoBald pedig, mikor megunta a varázslóskodást, megszökött egy brazil táncosnővel.

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!

3/b,

Hamarosan vissza is tértek KoBald palotájába. A varázsló igen megörült a visszakapott klumpájának, most már rajta volt a sor, hogy teljesítse az alku ráeső részét.

Elsőként egy vegetáriánus étterembe mentek. Ott a varázsló bemutatta a tulajnak a böllért, aki szerinte jó kidobó-ember lehetne itt.

- Tudod, a paleosok, folyton betörnek ide, összetörik a berendezést, megverik a vendégeket és az alkalmazottakat. Szükségünk lenne egy olyan markos legényre, aki megvédene minket. Meg persze aki kipenderítené a betévedt vegánokat is, mert azokat a köcsögöket mi se bírjuk! –vázolta fel a helyzetet az üzletvezető. A böllér egyből el is vállalta a munkát.

Következett a késdobáló. Egy hatalmas házhoz mentek, amit márvány szökőkutak és oroszlánok szegélyeztek, a kertben pedig egy hatalmas medence volt, aminek az alján egy római gladiátort ábrázoló mozaikberakás volt. A házból egy nagydarab, kopasz férfi lépett ki, lila melegítően és indokolatlanul sok arany ékszerrel a testén.

- Hadd mutassam be Tony Spartano-t. Épp tehetséges embereket keres, mert az utóbbi időben megfogyatkoztak az emberei. Szerintem hasznát vehetné a késdobáló-tudásodnak, Fernando!

Így lett Fernando a Spartano-család tagja. Az évek során capo lett belőle ám végül erőszakos halált halt/ börtönbe került. (kívánt rész aláhúzandó)

A papírpápán volt a sor. Mivel igen mocskos szájú és antiklerikális volt, ezért KoBald elintézte, hogy állást kapjon egy a Norvég Alap és a Soros-alapítvány által üzemeltetett hírportálnál, ahol kedvére értekezhetett az állam és az egyház szétválasztásáról.  Rá kellett jönnie, hogy a portál értékrendjéhez képest ő még nem is elég vulgáris ezért cifrábbnál-cifrább káromkodásokat próbált kitalálni, amivel cikkeit színesítette. Azt, hogy mit kell mondania, helyi- és nemzetközi megmondó-emberek úgyis megmondták helyette. Hamarosan főszerkesztő-helyettesi címig vitte.

Már csak a hercegnő maradt.

- Mivel te vagy a legjobb szívű ember, akit ismerek, ezért nagyon nehéz és nagyon szép feladatot találtam neked. A közelben van egy árvaház kisördögöknek. Annyira szükségük van a szeretetre, mint egy falat kenyérre. Persze egy dolgos kéz és szív is elkél oda. A béredet én állom. Most aludj, holnap hosszú utad lesz.

A hercegkisasszony az éjszaka közepén felkelt, hogy igyon egy pohár vizet. Visszaúton a szobájába belebotlott a Varázslóba, aki éppen az illemhelyről jött ki. Mivel egyikük sem akart még visszafeküdni, szóba elegyedtek. Észre sem vették, hogy rájuk virradt. KoBald-nak csak most tűnt fel, hogy a hercegnő egyáltalán nem csúnya, sőt! olyan belső szépség sugárzik belőle, mint még senkiből, akivel eddig találkozott. Hiába na, a szépség a legnagyobb és legtünékenyebb csapda, amibe egy férfi beleeshet. A hercegnő és a varázsló még folytatták a beszélgetést egy pár évtizedig, közben összeházasodtak, gyerekeik lettek, a hercegnőnek megtetszettek a piros flanelingek, ezért kitanulta a favágóskodást is, és néha eltűnt egy pár hónapra a rengetegbe, hogy aztán visszatérve újra felvehessék a beszélgetés fonalát.

KoBald halálos ágyán fejeződött be közös párbeszédük, e szavakkal:

- Azt még sohasem kérdeztem meg, hogy mire kellett a varázsklumpa, ha nem használtad sohasem a varázserejét? – kérdezte a hercegnő.

- Egy Tündér egyszer azt mondta nekem: akkor válik valaki teljes értékű egészségügyi dolgozóvá, ha klumpát visel. Ezek után hogy lehetne az Egészségügy szimbólumát az Egészségtelenségügynél hagyni?

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!