Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy herceg, a bátor Acélszív királyfi. Acélszív királyfi ideje nagy részében tamburázott, sert ivott és szolgálóleányokat cicerészett. Egy idő után azonban már nagyon kezdte unni ezt az életet, ezért egy este álruhát öltött és hű szolgája, Joszif kíséretében elhagyta a várost.
Ahogy mentek-mendegéltek, egyszer csak az egyik szomszédos királyság fővárosában kötöttek ki. A városban nagyon nagy szomorúság uralkodott, mert az uralkodó nagyon nagy búnak adta a fejét. Mi volt bújának-bajának oka? Valaki ellopta kedvenc Vasparipáját. A király annak ígérte leánya kezét és fele királyságát, aki visszaszerzi az átmenetifémek csoportjába tartozó lovat. A királyfinak királysága volt ugyan elég, de a hercegnő nagyon kis helyre buksza volt, ezért úgy gondolta: egy élete-egy halála, ő bizony megpróbálja visszaszerezni a Vasparipát.
Másnap útnak is indult hű szolgájával, Josziffal. Hát, ahogy mentek-mendegéltek, egyszer csak egy 99. szintű varázslóval találkoztak. Az ősszakállú mágus meg is kérdezte őket:
- Üdv néktek, vitéz daliák! Mi járatban erre, ahol a madár se jár?
- Üdv néked, ősz-öregapám! Én Erősáram lovag vagyok, ő pedig itt hű fegyverhordozóm, Koba. Megyünk megkeresni és kiszabadítani a Vasparipát.
- Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál. A Vasparipát messzi-messzi földön tartja fogságban egy Vágányzár nevű sárkány. Karvastagságú ezüstláncokkal van a ló megkötözve és csak az Xtigmatic nevű kétkezes pallossal lehet azokat a láncokat elvágni. Tessék, itt egy gombolyag aranyfonál, ha ezt eldobod, megmutatja az utat a kardhoz. A kardot egy furcsa szerzet, Reptile őrzi, ám ha a fonállal lasszót vetsz a nyakába, akkor minden kívánságodat teljesítenie kell.
- Köszönöm a segítségedet, öregapám. – mondta a herceg.
- Nem tesz semmit. – felelte a varázsló, majd megkérdezte: - ha már így összefutottunk, nincs egy kis Slayer-ötök kölcsön? Bazi unalmas egyedül róni az utat, zene nélkül.
- Slayer-ünk az nincs, de egy kis Stoneblade akad. – válaszolt a rangrejtett herceg.
- Az is jó lesz. Karcol rendesen. – zárta le a beszélgetést a mágus.
Miután elbúcsúztak a varázslótól, Acélszív eldobta a gombolyagot, és annak nyomát követve meg is találták az Xtigmatic-et. Egy hatalmas kőszirtből állt ki, a háttérben pedig villámok cikáztak. A kard környékén még pórul járt próbálkozók koponyái is hevertek, úgyhogy egész jó kis lemezborító lett volna a tájból. Hamarosan eléjük toppant Reptile is, de a királyfi azon nyomban lasszót vetett a nyakába és egy fához kötözte. Ezek után a kard elé járult, hogy megpróbálja kihúzni.
- Hehe, úgy se fog sikerülni! Ezt a kardot csak az arra legérdemesebb tudja kihúzni, de az nem te vagy! Hehe! – csúfolódott vele Reptile.
A herceg ekkor odaszólt hű szolgájának:
- Gyorsan, adj egy cigit!
Majd miután rágyújtott, könnyebben húzta ki a kardot a sziklából, mint amilyen könnyű egy főútvonalon megfordulni.
- Na, te undorító kis csúszó-mászó! Most pedig elvezetsz a gonosz sárkányhoz, Vágányzárhoz.
Reptile-nak mit volt mit tenni, nyakában az aranyzsinórral el kellett vinnie a herceget a fenevadhoz. Hamarosan meg is érkeztek a Sárkány barlangjához. Bentről hangos Iron Maiden szűrődött ki (hisz minden sárkány szereti a szüzeket). Acélszív egyből meg is látta a láncra vert Vasparipát, oda is lopódzott hozzá és elvágta az ezüstláncokat. Ám a láncok mikor leesetek, olyan nagyokat pendültek, hogy azt még a Fear of the Dark sem tudta elnyomni. A sárkány azonnal ki is rontott a barlangjából és a hercegnek támadt:
- Mit akarsz itt, te kis mitugrász?
- Ki akarom szabadítani a Vasparipát, hogy enyém legyen a hercegkisasszony és a fele királyság, és ha az utamba állsz, az Xtigmatic-kel hasítalak ketté! – felelte a herceg.
- Mit árthat nekem az a gyíkleső? – kérdezte lefitymálóan a tűzokádó. – A láncok ellen talán jó, de az én bőrömről lepattan. Ám ha ennyire akarod, küzdjünk meg mint…, mint…, tudod mit? Kívánt rész behelyettesítendő!
- Rendben, mi legyen a fegyver? – állt rá a párbajra a herceg.
- Mi lehetne más, mint a legzoralabb dolog a világon: Basszusgitár! – felelte a sárkány és mivel úgy gondolta, szavait nyomatékosítani kell, még egy kis tüzet is okádott.
- Igen, azt hiszem az a fegyver rendben lesz. – igazította meg a nyakában lévő kendőt Acélszív, mintha valamilyen bizottsági ülésen lenne.
A sárkány kezdte a bárbajt. Olyan húzós riffeket nyomott, hogy a hercegnek még majdnem a hús is lerepült a koponyájáról.
Ezek után következett a királyfi. Olyan gyorsan mozogtak az ujjai, hogy azt semmilyen teremtett lélek nem bírta volna szemeivel követni és úgy headbangelt, hogy egyszer csak hipp-hopp, beomlott a sárkány barlangja.
- Na ez odabaszott, öcsém! – mondta a tűzokádó – Egy ilyen szóló után már nem is bánom, hogy elveszítettem a Vasparipát. Van itt a közelben egy Rocktár nevű hely, ha van még pár hasonszőrű cimborád, néha felléphetnétek ott.
A királyfi megköszönte a lehetőséget, majd a Vasparipával és hű szolgájával együtt elvágtatott. A szomszéd királyság uralkodójának visszaadták a Vasparipát, a herceg leleplezte magát és hetedhét országra szóló lakodalmat tartottak. Az ifjú pár boldogan élt, amíg a herceg ott nem hagyott csapot-papot, tényleg szerzett néhány hasonszőrű cimborát és végigturnézták az összes királyságot. Többször felléptek a Rocktárban is.
ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése