Mese V.

Mese
Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy Egyszarvú. Vagyis inkább Egyszarvúcska, mert még nem volt teljesen kifejlett példány. Az Unikornisok hosszú évszázadokig dalnokok, táncosok. színészek voltak, de az ipari forradalom miatt áttértek a jóval jövedelmezőbb könyvelői hivatásra. Az Egyszarvúcska szülei is ezt a pályát választották, és azt szerették volna, hogy lányuk{mert hogy lány volt} is ezt a foglalkozást űzze, ám benne még maradt valami az ősi vérből, ezért ehhez nem nagyon fűlt a foga.
Egyszer a kis Unikornis gondolt egyet, fogta a tarisznyáját, tett bele hamuba sült pogácsát, bort, egy jó oldal szalonnát és elindult hetedhét ország ellen.
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak a Krakkok városába ért. Úgy gondolta itt kitanulja a versfaragás mesterségét, és be is iratkozott Pan Twardowski Kreatív írás kurzusára. Az első nap ahogyan üldögélt a padjában, egyszer csak melléhuppant egy Sárkány. Vagyis inkább Sárkányka, mert még nem volt teljesen kifejlett példány. Az Egyszarvúcska ismert Sárkányokat, mert hogy a Sárkányok és az Egyszarvúak földje határos, sőt uralkodójuk is egy.
Szia Kislány! Mit keresel itt, a Krumplievők földjén?
Szia Sárkányka! Eljöttem, hogy kitanuljam az írás minden csínját-bínját. Ám egy Tűzokádó hogyan kerül ide?
A családom elküldött, hogy nézzem meg az ősi földet. Egyik felmenőm volt az a bizonyos waweli.- mutatott fel sokatmondóan a mesebeli lény.
A két képzeletbeli teremtmény nagyon jóban lett, egy barlangban laktak, sokat kávézgattak, és a Sárkány gyakorta elkisérte az Egyszarvút táncolni, mert minden Egyszarvúnak életeleme a tánc. Az Egyszarvút kissé zavarta, hogy a Sárkány túl gyakran fúj füstöt, de ezt is elnézte neki, mert amúgy szeretetreméltó kis szörnyecske volt.
Közeledett a félévi dalnokverseny. Ez mindig nagy esemény volt, mert a győztes alkotás megjelenhetett a Lampa nevű irodalmi lapban. Az Egyszarvúcska éjt-nappallá téve rótta a sorokat, írta szorgalmasan a jobbnál-jobb műveket. A Sárkányka meg csak olvasott vagy rugby-meccseket nézett. Meg kell hagyni, nagyon eszes kis tűzokádó volt, de épp annyira lusta is. Egy verset azért így is összehozott.
Elérkezett az ítélethozatal napja. Mindenki nagyon izgatott volt, még a Sárkányka is.
Nos, pupákok, itt az eredmény. Izgultok, mi? ÉS A GYŐZTES: az Egyszarvú!
Így a kis Unikornis megkapta méltán megérdemelt díját. Később is, amikor már világhírű poéta lett, elhalmozták díjakkal. Megkapta még az Arany Szarvszalag Rendet is, a tölgyfalombokkal. És hogy a Sárkánykából mi lett? Hírhedett kalandor, bejárta mind a hat világot, és azért ő is írt néhány jó könyvet.
A két képzeletbeli teremtmény azért még összefutott, amikor tehették, mert szerették egymást, és mert barátból és cipőből sohasem elég.
Itt a vége, fuss el véle!
Jegyzetek:
1, Az egyszarvú és a sárkány nem jelképez igazán semmit, csak az egyik kedvenc gyermekkori mesém 2 főszereplője. Egy Jambus nevű unikornis van benne, akinek a szülei azt szeretnék, hogy költő legyen, mert minden egyszarvú az, de ő csataló szeretne lenni. A másik szereplő egy Marcipán nevű kis sárkány, aki pedig lovag szeretne lenni. Össze is szövetkeznek, és el is foglalnak egy várat, ahol minden lovagot Jakabnak hívnak, ezért sorszámuk és ragadványnevük is van. Végül a várat megostromolja egy másik Sárkány, akiről kiderül, hogy Marcipán apja.
2, Barátból és cipőből sohasem elég: Férfiasan bevallom, ezt egy hűtőmágnesről vettem.