Első fordításom

Levelek a fiamnak – Wioletta Mikusek
ELSŐ LEVÉL
Üdvözöllek Fiam!
Írok neked, noha tudom, hogy nem fogsz rá válaszolni.Még csak két napos vagy. Éppen most, 48 órával a születésed után, diagnosztizálták nálad a 21-es kromoszóma triszómiáját. Ez semmit sem mond neked?! Én tudom! Nekem egy dolgot mond: “Problémánk van, fiam.”
Hiszen minden másnak tűnt, fiam! Úgy volt, hogy egy nagy, egészséges lányom lesz! Egy dolog igaznak bizonyult, tényleg nagy vagy (3650 grammot nyomsz).
Ülök, és nézem az inkubátor üvegén keresztül, milyen erőtlenül fekszik a tested. Hiszen minden másnak tűnt, fiam! Két napja még teljesen más ember voltam, és most, ami volt, már nem tér vissza.
A diagnózisok végzetesek, fiacskám. Lehet baj a szíveddel, az emésztőrendszereddel, a veséddel, lehet hogy leukémiás vagy, stb.
És a szellemi fejlődéseddel sem lesz minden rendben. Hiszen minden másnak tűnt, fiam!
Légy erős, fiam! Mert nekem már nincs erőm. Neked kell erősnek lenned, mindkettőnk helyett.
Mama
TIZEDIK LEVÉL
Üdvözöllek Fiam!
Még csak most kezdelek megismerni, a szokásaidat, azt, hogy mit szeretsz. Milyen sok időt is vett el tőlünk a Down-szindróma. Rádnézek, és két személyt látok. Téged és a Down-t. Mintha a Down-szindróma az alteregód lenne.Te és ő szétválaszthatatlanok vagytok. Igen, mint ahogy én nem tudom megváltoztatni a bőröm színét, vagy az ujjaim hosszát, te sem tudsz soha megszabadulni tőle. Több választásom is van: vagy megszeretem őt vagy harcolok vele! Csak hogy ez a harc nincs az elejétől fogva már vereségre ítélve?! Mert ha meg is ölöm “ŐT”, azzal megöllek téged is!
A Mamád
TIZENEGYES LEVÉL
Szia Stasio!
Ma megjöttek a karyotipia eredményei. Down-szindrómád van. A 21. kromoszómapárodban van még egy plusz, harmadik kromoszóma is. Most már ember és törvény előtt is fogyatékkal élőnek számítasz. Nem egy édes, egészséges babuci vagy! Egy gyerek vagy a 21. kromoszóma triszomiájával. Amikor ma, már sokadjára feltettem magamnak a kérdést: - Miért is velem kellett ennek megtörténnie?, rá kellett jönnöm, hogy ez nem velem, hanem veled történt meg.
Mama
TIZENHÁRMAS LEVÉL
Stasio!
Ez a te nagy napod. Ma van a keresztelőd. Mégha már megkereszteltek is a kórházban, nem akarok arra emlékezni, mert az egy szomorú időszak volt. Ma örülni akarok! Boldog akarok lenni! Semmi sem ronthatja el a kedvem! Az én kis angyalom vagy! Angyal 21-es triszómiával.
A Mamád
TIZENNÉGYES LEVÉL
Üdvözöllek Fiam!
Lassan kezdek megbékélni azzal, ami történt. Végül is, van más választásom? Persze hogy van! De vezetne az valahová? Tudatosítottam magamban, hogy neked köszönhetően (és főként a genetikai hibádnak köszönhetően) jobb anya lettem. Amikor megszültem Marysiát (a nővéredet), még a kórházban feküdve elterveztem az életét, az iskoláztatását, hogy mikor fogja letenni az angol nyelvvizsgát és mikor a franciát vagy a németet. Megértettem, hogy nem azért szültelek titeket erre a világra, hogy beteljesítsétek a vágyaimat, hanem hogy jó és boldog emberekké váljatok.
A nővéred máris nagyon sokat köszönhet neked, jóllehet még nagyon kicsike vagy.
Mama
TIZENNYOLCAS LEVÉL
Üdvözöllek Fiam!
Ma voltam a “Jobban szeretettek” Down-szindrómás Gyerekek Szüleinek és Nevelőinek Egyesületében. Féltem ettől a látogatástól, féltem meglátni az igazságot a szemekben. Féltem, mert tudtam, hogy itt senki nem fog nekem kegyesen hazudni. Senki nem mondja azt, hogy elvégezted az egyetemet, megtaláltad a rák ellenszerét, vagy hogy megmásztad a Föld legmagasabb csúcsát. És igazam volt! Ez az igazság mégsem fájt. Miért? Nem tudom. Talán azért, mert olyan embereket láttam, akik ugyanazokon a dolgokon mentek át, mint én, mégis képesek nevetni. Ez reményt adott. Reményt arra, hogy jobb lesz.
Aludj Fiacskám, mert már késő van.
Mama
HUSZONEGYES LEVÉL
Szia Stasio!
Ma megint rájöttem, hogy az emberek érzéketlenek, nem tisztelik a más fájdalmát. Ma felhívott egy ismerős nő, aki velem beszélgetve azt mondta, hogy végre valami nem sikerült nekem az életben. Ezt rád értette, Fiam. Mit kellett volna tennem, Fiacskám? Milyen szavakat kellett volna használnom? Vagy nem is kellett volna mondanom semmit? Adj tanácsot, Fiam! Adj tanácsot, mert én nem tudom!
Mama
HUSZONHÁRMAS LEVÉL
Üdvözöllek Fiam!
Erőt vett rajtam a teljes reménytelenség. Megint ugyanazok a kérdések kavarognak a fejemben: Mi okból? Miért? Miért kell nekem ezt elviselni?
Mégis a végén meg kell értenem, hogy más szempontból nincs jelentősége, kinek hány kromoszómája vagy milyen végzettsége van! Az a fontos, hogy milyen ember! Valamikor végre megértem ezt?
Segíts nekem, Fiacskám! Kérlek, segíts!
Mama
HARMINCHÁRMAS LEVÉL
Fiam!
Ma vagyok 30 éves. Mit sikerült elérnem az eddigi életemben, és mit nem? Hány lehetőséget szalasztottam el, és hányat sikerült megragadnom? Erre nem tudom a választ. Amit viszont tudok: egy harmincéves, férjezett nő vagyok, két gyermek anyja: a három és fél éves Marysiaé és a tiéd (Down-szindrómával született fiamé). Harminc éves nő vagyok, felsőfokú végzettséggel, munka nélkül. Harminc éves nő vagyok, sápadt arccal, szomorú, kék szemekkel. Nem hangzik optimistán? Való igaz, sohasem voltam jó a mérlegkészítésben, (főként ha a saját életemről van szó).
Ennek ellenére miért érzem magam szerencsésnek? Talán azért, mert a családunk, minden vihar ellenére, összetart. Talán azért, mert vannak hozzánk hozzátartozóink, akik segítenek nekünk (az ismerősök és a barátok nem mentek át a vizsgán, nincs kedvem megbocsájtani nekik, vagy kioktatni őket). Talán azért, mert nem adtam fel: 15 kilót fogytam a szülés után, sokat edzek, angolul és oroszul tanulok. Ahogy gyakran mondják: ERŐS NŐ LETTEM!
Egy harminc éves, erős nő vagyok. Remélem, büszke vagy rám, fiam!
Mama
HARMINCNÉGYES LEVÉL
Üdvözöllek Fiam!
Néhány napja töltöttem be a harmincat, te pedig egy hónapon belül egy éves leszel. Hamarosan vissza szeretnék menni dolgozni. Tudod, hogy ez mit jelent?! Lehet, hogy naponta 10 órán keresztül is távol leszünk egymástól. Tudom, hogy ez nehéz lesz neked, de biztos vagyok benne, hogy nekem nehezebb lesz. Csak remélhetem, hogy nem fognak halálra idegesíteni a “jóakarók” lelkiismeretfurdalást okozó, érzéketlen megjegyzései: magára hagysz egy beteg gyereket; mi lesz a rehabilitációval?; Nem fogsz neki ezzel fájdalmat okozni?; hiszen Down-szindrómája van, fel kell magad áldozni.
A döntésem helyes (mélyen hiszek ebben). Lépésről lépésre jutok el oda, ahová akarok, elérem a kitűzött célt, csak következetesnek kell lennem! Amellett, hogy szültem egy Down-szindrómás gyereket, még jogom van álmodozni, megvalósítani a vágyaimat, karierrt csinálni! És ha ez valakinek nem tetszik, akkor sajnálom! Tudom, hogy szeretsz, és tudom, hogy akkor sem szűnsz meg szeretni engem, amikor majd munkába megyek!
A Mamád