Egyszer volt, hol nem
volt, volt egyszer egy királylány. Bájos volt, takaros, értelmes, de nem volt
benne semmi különös. Átlagosabb volt, mint a szomszéd lány.
Egyszer épp a szokásos kávéját itta a Rio kávébárban[1], amikor figyelmes lett egy
fiatal nemesre. A nemes magas volt, jóképű, és épp a The Life-Changing Magic of Tidying up-ot olvasta. Csakhamar szóba
is elegyedtek a könyvről. Szó esett még a takarításról, porszívózásról,
szobanövényekről, Excel-táblázatokról. Szóval csupa érdekes dologról. A beszélgetésből
újabb találkozás lett, abból újabb, míg végül összemelegedtek.
Az egyik vasárnap szokásukhoz híven elmentek, hogy
elintézzék a nagybevásárlást. Épp azon tanakodtak, hogy mennyi zsugor
ásványvizet vegyenek, amikor egyszer csak seprűjén ott termett egy boszorkány,
elragadta az ifjú nemest és bilincset varázsolt a királylány kezeire.
Mit volt, mit tenni, a királylánynak fel kellett
kerekednie, hogy kiszabadítsa a szerelmét. Útja során egy sűrű sötétlő erdőbe
jutott, és mivel az igaz utat nem lelé, nagyon el is tévedt. Egyszer csak a
vállára telepedett egy sárgarigó.
-Hol jársz itt,
királylány, ahol csak a madár jár?
-Megyek kiszabadítani a
kedvesemet.
-Segítek neked, ha velem
énekelsz!
-Nagyon szívesen. –
válaszolta a királylány.
El is kezdtek énekelni,
ám a madár egy idő után abbahagyta az éneklést, és megkérdezte:
-Te milyen hangfekvésben
énekelsz, királylány?
-Amelyikben te. –
válaszolta a hercegnő.
-Azt kétlem, de az a
lényeg, hogy énekeltél velem. Segítségképpen megmutatom az erdőből kivezető
utat, és tessék, itt egy metszőolló.
-Miben segít nekem egy
metszőolló a kedvesem kiszabadításában?
-Azt nem tudom, de te
jobban tudsz vele mit kezdeni, mint egy sárgarigó.
A sárgarigó megmutatta
neki a kivezető utat, így a királylány folytatni tudta az útját.
Útja során megint egy sűrű rengetegbe ért. Egyszer csak
látja, hogy két medvebocs belegabalyodott egy bokor szúrós ágai közé. A bilincs
is megnehezítette a dolgát, a szúrós tüskék is össze-vissza karcolták a kezét,
de a metszőollóval sikerült kiszabadítani a két medvebocsot. Ekkor ért oda a
medvebocsok anyja, aki először azt hitte, hogy a királylány bántani akarja a
kölykeit, ám amikor megtudta, hogy segített nekik, nagyon hálás lett.
-Királylány, megmutatom
neked a boszorkányhoz vezető utat, és tessék, itt egy síp. Ha belefújsz, én ott
termek, és segítek neki.
A medve meg is mutatta
neki a helyes utat. A királylány megköszönte, és továbbindult.
Útja során egy réthez ért. Közben rá is esteledett.
Egyszer csak elé toppant egy nagy vörös ördög.
-Mit keresel itt
királylány, ahol a madár sem jár?
-Megyek kiszabadítani a
kedvesemet. – felelte a hercegkisasszony.
-Csak a testemen
keresztül!
A királylány ekkor
belefújt a sípjába. Egyből ott is termett a medve, aki birokra is kelt az
ördöggel. Azonban rövid és egyenlőtlen küzdelemben a medve alulmaradt. Ezután a
patás a királylány felé fordult, és azt kérdezte:
-Táncoltál már valaha az
ördöggel sápadt holdfénynél?
A királylány eléggé
megijedt, mikor az ördög derékon kapta, és elkezdtek táncolni. Ám ekkor csoda
történt. A királylány olyan ördögien jól táncolt, hogy a patásnak elszállt
minden ereje, ráadásul még a bilincs is lepattant a hercegnő kezeiről, és sebes
kezeiből egy szál kamilla nőtt ki.
A királylány ellátta a
sebesült medvét, majd továbbindult a boszorkány barlangja felé. Már nem volt
szüksége semmiféle segítségre pontosan tudta, mit kell csinálnia.
Hamarosan el is ért a boszorkány barlangjához. Szót sem
vesztegetve, határozottan bement a barlangba, a kamillát a banyához vágta, aki
ettől egyből összeesett, és kiszabadította a kedvesét.
Majd azt gondolta, hogy egy fickó sem ér ennyi
veszőttséget, ezért megszökött egy Lejla nevű cigánylánnyal, és
vándorköszörűsnek állt.
ITT
A VÉGE, FUSS EL VÉLE!
[1] http://smakoszekawosze.pl/bar-kawowy-rio/
