Alapvetően nincs jó kedvem mostanság, de ez annyira nem is zavar, mert az életemmel vagyok elégedetlen, és ha ez változásra, változtatásra sarkall, akkor még jó is kisülhet ebből a rosszkedvből.

Ha rosszkedvem van, akkor olyan könyveket próbálok olvasni, amik felvidítanak. Ennek ellenére jelenleg épp a Fahajas boltokat olvasom Bruno Schultz-tól, amelyben a szerző novelláit gyűjtötték össze. Az összes melankolikusan szép és eszméletlenül szürreális. Ha ezek után folytatom a polcolvasást, azaz a könyvespolcomon felülről lefelé haladva minden polcról elolvasok egy könyvet, akkor olyan szívderítő olvasmányok fognak következni, mint:

Andrzej Stasiuk: Nie ma ekspresów przy zółtych drogach (Földutakon nem járnak expressz buszok): Melankolikusan szép történetek Kelet-Európáról.

Alekszandr Szolzsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja: Szolzsenyicin híres kisregénye a mindennapi életről a Gulágon.

Robert Merle: Nekünk nem kel föl a nap: Egy atom-tengeralattjáró legénységének vidám hétköznapjai.

Jaume Cabré: Én vétkem: Egy korai Alzheimer-kórral diagnosztizált antikvárius visszaemlékezik szeretettelen gyermekkorára, apja halála miatti bűntudatára, mielőtt még minden emlékét elveszítené. A gondolatfolyamba bekerülnek többek között a koncentrációs táborok is.

Mennyi könnyed, nyári olvasmány! Bizonyosan mind a strandszezon slágere lesz! :D