Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában – Swann (5)
Még január végén jutott eszembe,
hogy idén elolvasom a teljes Az eltűnt
idő nyomábant. Ha havonta elolvasok egyet, akkor augusztusra be is fejezem.
Ez lesz az idei első kulturális önkihívásom.
Kicsit
félve kezdtem neki, hisz mégis csak 3200 oldalnyi gondolatáramlásról van szó,
de ez a könyv lenyűgözött. Annyira szépen van megírva, hogy élvezet olvasni.
Egyfajta jóleső lassúság van benne, el lehet benne a szövegben mélyedni, egy
remekmű a XX. század elejéről.
Jonas Jonasson: Gyilkos Anders és barátai (meg akik nem azok) (5)
Minden Jonasson-regény ugyanolyan,
de ez egy picit különbözik tőlük.
A regényben a
hármas egység van jelen: 3 főszereplő 3 helyszínen 3 vállalkozásba fog. Az
elején még úgy gondoltam, hogy ez a Jonasson rosszabb, mint az előzőek, kevésbé
vicces is, de aztán rájöttem, hogy nem a regény rosszabb az eddigieknél, hanem
a karakterek. A Gyilkos Anders
fejlődésregény is szerintem, mert a kezdetben szomorú sorsú, negatív
szereplőkből a könyv végére lesznek azok a tipikus, kicsit simlis, de nagyon
pozitív jonassoni karakterek. A könyv befejezése után is megmaradt az az
érzésem, hogy kevésbé vicces, mint az előző kettő, de azok egyébként is annyira
viccesek és abszurdak voltak, hogy az már néha tényleg sok volt, és a Gyilkos Anders is nagyon szórakoztató
könyv.
Ablonczy Balázs: Teleki Pál (5)
Még 2005. környékén hallottam
viszonylag sokat Ablonczy Balázsnak erről a művéről, és azóta motoszkált bennem
a gondolat, hogy el kéne olvasni.
Nekem
nagyon tetszett ez a könyv, a lehető legobjektívebben próbálta bemutatni Teleki
Pál életét. Kirajzolódik, hogy mennyire egy ellentmondásos alak is volt Teleki,
mennyi jeles tulajdonsággal rendelkezett és mennyire szörnyű alak is tudott
lenni a maga következetlen módján. Engem Vonnegut Éjanyánk című művének new york-i mellékszereplőire emlékeztet.
Denis Thériault: The Peculiar Life of a Lonely Postman (5)
Ezt a könyvet tesómtól kértem
kölcsön. Egy montreali postásról szól, aki rendszeresen elolvassa mások
leveleit. Így kerül a kezébe Ségoléne levele is. Ségolene Gastonnal, a költővel
levelezik, és minden levele csak három sorból áll. Bilodo, a postás hamarosan
rájön, hogy ezek haikuk, és miután Gaston egy balesetben meghal, átveszi a
helyét, és ő kezd el haikukat írni Ségolene-nek.
Ez
a történet gyönyörű, elegáns, letisztult. Már maga a könyv borítója is egy
esztétikai élmény. Az pedig különösen könnyűvé tette a bevonódást, hogy én is
voltam postás egy darabig.
Sofi Oksanen: Sztálin tehenei (5)
Sofi Oksanen a 2014-es
Budapest-nagydíjas, az egyik legismertebb finnugró (sic!) író nálunk. A Sztálin tehenei bulimiáról, a 70-es,
80-as évek Finn- és Észtországáról és a kettő közötti köztes létről szól,
megfejelve történetekkel Észtország szovjetizációjáról. Nagyon jó könyv,
remekül bemutatja egy bulimiás gondolkodásmódját és a köztes létet, amit egy
különböző nemzetiségű szülőktől származó gyereknek gyakorta át kell élni. A
finn-észt viszony leírása remekül bemutatja a lenézés/lesajnálás állapotát.
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései (4+)
Egy 16 éves srác fiktív leveleiből
ismerhetjük meg az életét. Ez lehetne egy egyszerű tiniregény is, de nem az. Szó
esik benne alkoholról, drogokról, szexről, öngyilkosságról, homoszexualitásról,
szexuális zaklatásról, elmezavarokról, a barátok fontosságáról és a felnőtté
válás felé vezető út első lépcsőiről.
Theodor Fontane: Effi Briest (3)
Esterházy Péter egyik legkedvesebb
könyve, Thomas Mann a hat legfontosabb könyv közé sorolta, gondoltam, elolvasom
már én is.
Fogalmam
sincs, miért is tetszik ez a könyv bárkinek? Egy kamaszlány hozzámegy egy
ismeretlen férfihez, aki mellett elkezd unatkozni és megcsalja a férjét egy
katonatiszttel, mert ő van éppen kéznél. Valószínűleg tényleg jól bemutatja a
XIX. század végi Poroszország társadalmát, de mind ez a világ, mind a szereplők
annyira távol állnak tőlem, hogy senkit sem sajnálni, sem megvetni nem tudok.
Ráadásul még esztétikai élvezetet sem találtam az olvasásában.
Kiss Gy. Csaba: Lengyel napló (5)
Kiss Gy. Csaba szívemnek nagyon
kedves író, sok mindenről ugyanúgy érzünk. Ez a könyv az 1980-1982. közötti „lengyelségét”
mutatja be, hogy hogyan is vélekedett akkor a Szolidaritásról, a LEMP
tevékenységéről, a sorban állásokról. Nagyon szép gondolatokat fogalmaz meg, és
nagyfokú éleslátással ír különféle témákról. A könyvben szó esik Gombrowicz-ról
és egy krakkói útról is, ezek még könnyebben szerethetővé tették számomra ezt a
könyvet.
Kiss Judit Ágnes: Nincs új üzenet (4)
Mivel a versekhez egyáltalán nem
értek, ahhoz meg még kevésbé, hogy milyen is lehet nőnek lenni, üdítő
változatosság volt ilyen verseket olvasni.
Nagy Lajos: Kiskunhalom (5)
Nagy Lajos egy képzeletbeli falu
egy napját mutatja be hajnaltól hajnalig, a Horthy-korszak Magyarországán.
Remek szociográfia, megismerhetjük belőle a falu különféle rétegeinek életét.
Sok öröm ebben az életben nem akad, de annyira jól meg van írva, hogy élvezet
olvasni.
Nemzetiség
Magyar: 4
Amerikai: 1
Finn: 1
Francia: 1
Kanadai: 1
Német: 1
Svéd: 1
Kiadó
Alexandra: 1
Athenaeum: 1
Felsőmagyarország: 1
Hesperus Press: 1
Kossuth: 1
Kriterion: 1
Noran: 1
Osiris: 1
Scolar: 1
Szépirodalmi: 1
Műfaj
Regény: 6
Napló: 1
Szociográfia: 1
Történelmi életrajz: 1
Verseskötet: 1
Idegen nyelven
Angol: 1
1 megjegyzés:
Effi Briest nekem tetszett.
Megjegyzés küldése