Könyvek 2016. február

Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában – Swann (5)

Még január végén jutott eszembe, hogy idén elolvasom a teljes Az eltűnt idő nyomábant. Ha havonta elolvasok egyet, akkor augusztusra be is fejezem. Ez lesz az idei első kulturális önkihívásom.

            Kicsit félve kezdtem neki, hisz mégis csak 3200 oldalnyi gondolatáramlásról van szó, de ez a könyv lenyűgözött. Annyira szépen van megírva, hogy élvezet olvasni. Egyfajta jóleső lassúság van benne, el lehet benne a szövegben mélyedni, egy remekmű a XX. század elejéről.

Jonas Jonasson: Gyilkos Anders és barátai (meg akik nem azok) (5)

Minden Jonasson-regény ugyanolyan, de ez egy picit különbözik tőlük.

A regényben a hármas egység van jelen: 3 főszereplő 3 helyszínen 3 vállalkozásba fog. Az elején még úgy gondoltam, hogy ez a Jonasson rosszabb, mint az előzőek, kevésbé vicces is, de aztán rájöttem, hogy nem a regény rosszabb az eddigieknél, hanem a karakterek. A Gyilkos Anders fejlődésregény is szerintem, mert a kezdetben szomorú sorsú, negatív szereplőkből a könyv végére lesznek azok a tipikus, kicsit simlis, de nagyon pozitív jonassoni karakterek. A könyv befejezése után is megmaradt az az érzésem, hogy kevésbé vicces, mint az előző kettő, de azok egyébként is annyira viccesek és abszurdak voltak, hogy az már néha tényleg sok volt, és a Gyilkos Anders is nagyon szórakoztató könyv.

Ablonczy Balázs: Teleki Pál (5)

Még 2005. környékén hallottam viszonylag sokat Ablonczy Balázsnak erről a művéről, és azóta motoszkált bennem a gondolat, hogy el kéne olvasni.

            Nekem nagyon tetszett ez a könyv, a lehető legobjektívebben próbálta bemutatni Teleki Pál életét. Kirajzolódik, hogy mennyire egy ellentmondásos alak is volt Teleki, mennyi jeles tulajdonsággal rendelkezett és mennyire szörnyű alak is tudott lenni a maga következetlen módján. Engem Vonnegut Éjanyánk című művének new york-i mellékszereplőire emlékeztet.

Denis Thériault: The Peculiar Life of a Lonely Postman (5)

Ezt a könyvet tesómtól kértem kölcsön. Egy montreali postásról szól, aki rendszeresen elolvassa mások leveleit. Így kerül a kezébe Ségoléne levele is. Ségolene Gastonnal, a költővel levelezik, és minden levele csak három sorból áll. Bilodo, a postás hamarosan rájön, hogy ezek haikuk, és miután Gaston egy balesetben meghal, átveszi a helyét, és ő kezd el haikukat írni Ségolene-nek.

            Ez a történet gyönyörű, elegáns, letisztult. Már maga a könyv borítója is egy esztétikai élmény. Az pedig különösen könnyűvé tette a bevonódást, hogy én is voltam postás egy darabig.

Sofi Oksanen: Sztálin tehenei (5)

Sofi Oksanen a 2014-es Budapest-nagydíjas, az egyik legismertebb finnugró (sic!) író nálunk. A Sztálin tehenei bulimiáról, a 70-es, 80-as évek Finn- és Észtországáról és a kettő közötti köztes létről szól, megfejelve történetekkel Észtország szovjetizációjáról. Nagyon jó könyv, remekül bemutatja egy bulimiás gondolkodásmódját és a köztes létet, amit egy különböző nemzetiségű szülőktől származó gyereknek gyakorta át kell élni. A finn-észt viszony leírása remekül bemutatja a lenézés/lesajnálás állapotát.

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései (4+)

Egy 16 éves srác fiktív leveleiből ismerhetjük meg az életét. Ez lehetne egy egyszerű tiniregény is, de nem az. Szó esik benne alkoholról, drogokról, szexről, öngyilkosságról, homoszexualitásról, szexuális zaklatásról, elmezavarokról, a barátok fontosságáról és a felnőtté válás felé vezető út első lépcsőiről.

Theodor Fontane: Effi Briest (3)

Esterházy Péter egyik legkedvesebb könyve, Thomas Mann a hat legfontosabb könyv közé sorolta, gondoltam, elolvasom már én is.

            Fogalmam sincs, miért is tetszik ez a könyv bárkinek? Egy kamaszlány hozzámegy egy ismeretlen férfihez, aki mellett elkezd unatkozni és megcsalja a férjét egy katonatiszttel, mert ő van éppen kéznél. Valószínűleg tényleg jól bemutatja a XIX. század végi Poroszország társadalmát, de mind ez a világ, mind a szereplők annyira távol állnak tőlem, hogy senkit sem sajnálni, sem megvetni nem tudok. Ráadásul még esztétikai élvezetet sem találtam az olvasásában.

Kiss Gy. Csaba: Lengyel napló (5)

Kiss Gy. Csaba szívemnek nagyon kedves író, sok mindenről ugyanúgy érzünk. Ez a könyv az 1980-1982. közötti „lengyelségét” mutatja be, hogy hogyan is vélekedett akkor a Szolidaritásról, a LEMP tevékenységéről, a sorban állásokról. Nagyon szép gondolatokat fogalmaz meg, és nagyfokú éleslátással ír különféle témákról. A könyvben szó esik Gombrowicz-ról és egy krakkói útról is, ezek még könnyebben szerethetővé tették számomra ezt a könyvet.

Kiss Judit Ágnes: Nincs új üzenet (4)

Mivel a versekhez egyáltalán nem értek, ahhoz meg még kevésbé, hogy milyen is lehet nőnek lenni, üdítő változatosság volt ilyen verseket olvasni.

Nagy Lajos: Kiskunhalom (5)

Nagy Lajos egy képzeletbeli falu egy napját mutatja be hajnaltól hajnalig, a Horthy-korszak Magyarországán. Remek szociográfia, megismerhetjük belőle a falu különféle rétegeinek életét. Sok öröm ebben az életben nem akad, de annyira jól meg van írva, hogy élvezet olvasni.

Nemzetiség

Magyar: 4

Amerikai: 1

Finn: 1

Francia: 1

Kanadai: 1

Német: 1

Svéd: 1

Kiadó

Alexandra: 1

Athenaeum: 1

Felsőmagyarország: 1

Hesperus Press: 1

Kossuth: 1

Kriterion: 1

Noran: 1

Osiris: 1

Scolar: 1

Szépirodalmi: 1

Műfaj

Regény: 6

Napló: 1

Szociográfia: 1

Történelmi életrajz: 1

Verseskötet: 1

Idegen nyelven

Angol: 1